Basescu mindenekfelett

Razvan Ungureanu román külügyminiszter tegnap hivatalosan is benyújtotta lemondását. Elhanyagolható momentumnak is nevezhető e távozás a Traian Basescu államelnök és Calin Popescu-Tariceanu kormányfő között zajló ádáz politikai harcban. Az immár EU-tag Románia hatalmon lévő jobbközép erői nyílt háborút folytatnak.

Ma már talán senki sem tudja pontosan felidézni, mi volt az az első mozzanat, ami ellentétet szított a 2004-es választásokon közös listán induló nemzeti liberálisok és demokrata pártiak között. Tény, hogy az akkor hatalomra jutott szövetség nem tudott volna kormányt alakítani Traian Basescu második fordulós győzelme nélkül. A szociáldemokrata színekben tetszelgő posztkommunisták a társadalom egészét igyekeztek ellenőrzésük alá vonni, s e törekvésük többnyire sikeres volt. Mint arra számítani lehetett, meg is nyerték a 2004-es megméretést. Egy dologgal azonban nem számolt a Szociáldemokrata Párt (PSD): a hajóskapitányból lett bukaresti főpolgármester népszerűségével és politikai érzékével. Basescu mindkét adottságával élt, s miután az elnökválasztáson legyőzte az addig verhetetlennek tűnő Adrian Nastasét, egy kis zsarolással tarkított kivárással átcsábította a liberális–demokrata koalícióba a PSD partnereinek számító Konzervatív Pártot és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Így történhetett, hogy a posztkommunisták győzelmük ellenére ellenzékbe szorultak.
A miniszterelnököt az előzetes megegyezés értelmében a nemzeti liberálisok adták. Tariceanu akkor még aligha sejtette, hogy a posztját megágyazó köztársasági elnök megkéri majd az árat. A román alkotmány értelmében közvetlen szavazással választott, de korántsem a francia prezidenciális rendszerhez hasonló jogosítványokat élvező Basescu államfői mandátumának első napjától magához ragadta a kezdeményezést. Volt pártja, az Európai Néppárthoz csatlakozó Demokrata Párt egységesen sorakozott fel az elnök elképzelései mögött, s a kormányban és a parlamentben egyaránt az ő irányvonalát követték. A romániai lakosság túlnyomó többsége gyorsan szívébe zárta a „nép nyelvén” kommunikáló, közvetlen Basescut, aki nem titkolja, hogy az ország dolgait szívesen beszéli meg egy fröccs mellett kedvenc vendéglőjében, ráadásul mindig számítani lehet határozottságára. Az államfő és pártja uralni kezdte a bukaresti politikát, a nemzeti liberálisok népszerűsége pedig ezzel párhuzamosan csökkent. Tariceanuval immár pártján belül is szembeszálltak – többek között Razvan Ungureanu külügyminiszter – és a helyzetre jó érzékkel „segített rá” Basescu, aki nyíltan bábáskodott a Theodor Stolojan nevével fémjelzett Liberális Demokrata Párt létrejötténél.
Friss felmérések szerint az államfő egykori pártja messze a legnépszerűbb formáció Romániában, a zuhanó liberálisok végső elkeseredésükben pedig már az egyébként tizenhét éve nem tapasztalt mélyponton lévő posztkommunistákkal sem zárják ki az együttműködést. A nagy politikai játszma mellett a román gazdaság valóban dübörög, s az esetleges előre hozott választások sem rejtenek magukban különösebb veszélyeket. Hacsak Basescu erőfölényének kiteljesedését nem tartjuk annak.