Füst

– Államtitkár úr, megmondom tárgyilagosan, megható volt ez az ünnepség, amikor át tetszett adni a falunak az új szennyvíztisztítót, mert ez a beruházás, bár erőn felül valósult meg, ugrásszerűen előre lendíti az itteni lakosság életminőségét, már ez is komoly társadalmi kamat, de akkor még ott vannak a környezetvédelmi szempontok, hogy megszűnik például az illegális szippantás.
– Nézze, komoly beruházásról van szó anyagilag is, de nem lehet sajnálni a pénzt egy olyan objektumra, amely nagymértékben javítja a lakosság életminőségét, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy mostantól ugrásszerűen lecsökken itt helyben a környezet káros szennyezése, mert például ezentúl nem a használaton kívüli kutakba eresztik a megtelt emésztőgödrök mérgező tartalmát, ami még hagyján lenne, de a szennyvíz nagymértékű mosószert is tartalmaz.
– Elbeszélgettem kötetlenül a helyi lakosokkal, és persze név nélkül elmondták, hogy sokan nem is kérnek ingyenes szippantást az önkormányzattól, az ugyanis sokba kerül, hanem maguk rendezik a problémát, például a használaton kívüli kútba szivatytyúzzák a szennyvizet, ami felháborító talajszennyezéssel jár, és ugye tudjuk, hogy a mosószerek és a vegyszerek milyen káros hatással vannak a környezetre, még a levegőre is.
– És a talajra, tegyük hozzá! Szerencsére a lakosság egyre tudatosabban van tisztában azzal, hogy a környezetet olyan állapotban akarja átadni a jövőnek, ahogy ő kapta nagyapáitól. Ez jó törekvés. A szelektív hulladékgyűjtés járható út, de a vegyszeres szennyvizet költséges szelektíven gyűjteni, ilyesmivel csak a fejlett világban próbálkoznak, én a komposztálásban látom a lehetőséget, esetleg a tömörítés is szóba jöhet a papír, műanyag és a textil tekintetében, de azt semmiképpen nem tudom elfogadni, hogy mérgezzük a talajt, mert sajnos ez történik, hiszen a munkatársaim folyamatosan járják a vidéket, olvasom a jelentésükben, hogy sok helyen a használaton kívüli kutakba engedik a háztartási szennyvizet, ami elfogadhatatlan, éppen ezért hamarosan törvényjavaslatot fogunk beterjeszteni.
– Bátran mondhatom, államtitkár úr, a lakosságnak az a része, aki az életét felelősséggel próbálja élni, örül annak, hogy hovatovább maga a törvény fog lesújtani a szennyezőkre, akik meggondolatlanul törnek az élőhelyek tönkretételére, legyen az talaj, védett mocsár vagy éppen erdő.
– Vagy levegő, tegyük hozzá! De hadd legyek kicsikét lírai. A szennyvíz nem politikai hovatartozás kérdése, ezt leszögezem. Ha feltesszük a kérdést, hogy a jobboldalon termelnek e szennyvizet a választópolgárok, a válasz igen, és ez nem elfogultság, mert tudjuk, hogy akik a mi értékrendünk mentén haladva akarnak a modern Európa állampolgárai lenni, azok is elvégzik a napi szükségletüket, ahogy bárki más, és persze mosnak is, mert a magyar ember szeret tiszta ruhában járni. De a mosószeres szennyvíz veszélyes, elsősorban a talajra nézve. Ezért is örülök, hogy sikerült egy újabb tisztítóművet megvalósítani, az idén már az elsőt! Tudja, amikor elmondtam az avatóbeszédemet, arra gondoltam, vajon hány kismadár életét mentjük meg azzal, hogy a lakosság ezentúl nem kényszerül arra, hogy a használaton kívüli kutakba szivattyúzza a szennyvizet, mert ahogy hallom, sajnos ilyesmi is előfordul.
– Államtitkár úr! Igaz-e, hogy készül a törvény, amely a felelőtlen környezetszennyezők megfékezését hivatott kiszűrni?
– A szakértők már a befejező záradék szövegén dolgoznak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy néhány ember a jövőnkkel játszadozzon, csak azért, mert nem hajlandó az érvényes előírások szellemében kezelni a szennyvizét. Lépnünk kell, lépni fogunk, sőt már léptünk is.
– Az ünnepséget követően beszélgettem itt a lakossággal, többen is szóvá tették, hogy azok a felelőtlen elemek, akik a használaton kívüli kutakba eresztik a szennyvizüket, mert kétségtelenül vannak ilyenek, itt például az egész lakosság, kihasználják a nyugati szelet, amikor a közeli műanyagüzemből lecsapódik a sűrű fekete füst, és gyakorlatilag a bűzös köd leple alatt történik meg a tiltott szivattyúzás, így aztán lehetetlen az ellenőrzés.
– Látja, szerkesztő úr, ezért kell csatasorba állítani a törvény kérlelhetetlen szigorát!