Gates „új” ellenségei

Hallgatva a tradicionális konzervatív kritikákra, az amerikai védelmi miniszter felülbírálja neokonzervatív elődje koncepcióját, miszerint az Egyesült Államokra nézve az „aszimmetrikus fenyegetések”, a „nem állami tényezők” a legveszélyesebbek.

Egyre több amerikai elemző világít rá arra, hogy a Bush-korszak Donald Rumsfeld fémjelezte védelempolitikája túlzottan a terrorizmusra koncentrált, miközben felnőttek, illetve talpra álltak a hagyományos hatalmi riválisok is. Amikor a minap Robert Gates úgy fogalmazott, hogy „a terrorista fenyegetéssel szembeni katonai eszközök teljes skálájára szükség van, mert nem tudhatjuk, mi történik olyan országokban, mint Oroszország, Kína, Észak-Korea vagy Irán”, Moszkvában azonmód lecsaptak a szavaira. Az orosz felháborodás azonban aligha tükrözhet meglepetést: bár Washington – legalábbis nyilvánosan – stratégiai partnerségre törekedett Moszkvával, ott komolyan egy pillanatig sem hittek abban, hogy Amerikát baráti szándék vezérli. Míg a Pentagon a Balkánon, majd Afganisztánban és Irakban háborúzott, Oroszországban a csődbe jutott haderőben egyedül az elrettentésre és válaszcsapásra szánt stratégiai erőknek jutott elégséges finanszírozás.
Hogy a teljes védelemi szektorra ismét többet fordítani tudó orosz vezetés valóban úgy gondolja, hogy a dolgok visszatérnek a normális (hidegháborús) medrükbe, az a hét végén kiderülhet Münchenben. A legrangosabb biztonságpolitikai tanácskozáson ugyanis Robert Gates mellett Vlagyimir Putyin a díszvendég.