Én nem tudom, megfeledkezhetünk-e Tárnoki néniről ezekben a kampánymentesnek látszó napokban, amikor is a hosszú ősz és a hosszú ideig enyhe tél mintegy keresztezte szociálisan érzékeny kormányunk kompenzációs szándékait, mivel a gázszámlát illetően egyaránt kedvezett gazdagnak és szegénynek. Az időjárás eme természetellenes volta azonban a kórházi ágyak elosztását és a Demalgon gyökeres reformját nem zavarta meg, így az öreg hölgy bizonyos elégedettséggel nyugtázhatja, hogy hazudós miniszterelnökünk állja a szavát és állja a sarat, továbbá bátor meg büszke, arról nem is beszélve, hogy igazságos, mint Mátyás király.
Eközben rá kellett jönnöm, hogy Tárnoki néni mint népi hős bizonyos ismertségre és kedveltségre tett szert olvasói körökben, s azok, akik „szeretik Magyarországot”, benne ismernek rá arra a békés többségre, amely az őszinte hazugságot az emberi erények közé sorolja. Ezzel a népszokással, mondhatni folklórral, mely jellegzetesen magyar, mint a kalotaszegi varrottas, kiemelkedő, haladó szellemű művészeink és íróink közül is sokan azonosulnak, így az öreg hölgy primitívséggel vagy elfogultsággal aligha vádolható, amikor szemet huny néhány szembeötlő dolog felett.
A minap egy temetésen, ahol egy kedves cs.-i barátomtól búcsúztunk, az urna elhelyezését követően megszólított egy tisztesnek és jóindulatúnak látszó úriember, távoli ismerősöm és közeli olvasóm. Ahogy ez lenni szokott, a gyász komorságát oldva enyhébb hangulatú beszélgetésbe kezdtünk, s ő rövidesen Tárnoki nénire terelte a szót. „Talán emlékszik – mondta nekem –, hogy annak idején az együtt érző magyar népesség legderekabb tagjai a tévén látottaktól elérzékenyülve és felindulva adakozást szerveztek, hogy az így befolyt összeggel felszabadítsák Isaurát, a rokonszenves rabszolgalányt. Ennek mintájára nem volna felesleges gyűjtést kezdeményezni Tárnoki néni javára, hogy kifizethesse a gázszámláját, és meg ne fagyjon a télen.”
Fagyásról beszélni épp akkor felettébb helytelen volt, mert a temető naposabb pontjain virágzásnak indult a kankalin és a százszorszép, így az öreg hölgy fél szoba-konyhás lakásában valószínűleg kellemes meleg honolt, s a gangig felnyúló ecetfa vígan zöldellt. Egyébként is Tárnoki néni nem az a fajta, aki hagyja a fejére gyűlni a bajt. Ugyanis: ahogy hírét vette a drasztikus gázáremelésnek és az igazságos kompenzációnak, tizenhét dédunokát jelentett be magához, s így miután a négyéves Esztike segítségével kitöltötte a megfelelő nyomtatványokat, nyugodtan tekinthetett bármi szigorú tél elé. Sőt: Ciprus Feri (leszázalékolt közterület-felügyelő) is beköltözött elméletileg a konyhába, s a kompenzációból megfelelő készpénzrészesedést követelt. Kiszámolta, hogy a gázfogyasztás után a szociális igazságosság szellemében nemhogy fizetnie nem kell Tárnoki néninek, hanem az állam köteles a fűtést igénybe vevő tizenkilenc személy, s az ily módon megspórolt gáz után méltányos jutalékot átutalni. Ciprus Feri igényével az Állami Számvevőszékhez fordult, s azzal fenyegetőzött, hogy ellenkező esetben a Parlament előtti Gergényi-kordonhoz kerékbilincseli magát.
Ezért ott a temetőben elmagyaráztam jóindulatú olvasómnak, hogy Tárnoki néni semmiben sem hasonlít Isaurához, elsősorban is nem rabszolga, hanem szabad, független, liberális polgár, hiába is próbálja a Fidesz, különösképpen OV a polgár elnevezést kisajátítani, ami egyébként kódolt fasizmus.
Erre az első és második sírásó is rábólintott shakespeare-i bölcsességgel megjegyezvén, hogy mostanában – bár enyhe az idő – sok a halott. Hogy ez így van-e, én nem tudom…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
