Hátra

Az ember szereti elhinni, milyen végtelenül bölcs és előrelátó. Én ezt nem hittem magamról, de most meginogtam, ugyanis a kezembe került egy 1995 őszén született írásom. A címe: Kelj fel, és járj! Tessék, olvassák el, és a végén, gondolatban, szorítsák meg a kezemet!
Kiküldött tudósítónk jelenti Magyarországról.
Sokan meglepődtek ebben a kis közép-európai országban – vegyék a fáradságot, keressék meg a térképen! –, amikor az ugribugri pöttyösök úgy döntöttek, hogy tekintettel az ország nehéz helyzetére a csillagászati nyár első napjától a lakosságnak be kell szüntetnie a hagyományos helyváltoztatást, és hátrafelé kell járnia. Egyelőre szakértők vizsgálják a tervezetet, ennek ellenére máris széles körű vita bontakozott ki az elképzelésről. A politikai elit és a lakosság egyaránt megosztott a kérdésben. A sajtó szerint a középkorú férfiak és a nyugdíjasok mereven elutasítják a tervezetet, míg a fiatalok körében népszerű az ötlet. Országszerte farolóklubok alakulnak, farolótanfolyamok indulnak, ahol az állampolgárok megtanulnak hátrafelé haladva bevásárolni, úttesten átkelni, gyermeket sétáltatni, teniszezni.
A reform legádázabb ellenségei a csíkosak. Ellenpropagandájuk része az a kis füzet, amelynek lapjain szakorvosok fejtik ki a hátrafelé járás embernyúzó következményeit. Azt írják például, hogy a huzamos ideig tartó hátrafelé járás következtében a lábujjak visszafejlődnek, az elszarusodott sarkakon viszont megjelennek a körmök, sőt a vádli lassan áttevődhet a sípcsontra. (A pedikűrös szakszervezet először tüntetni készült, de amint hallom, meggondolták magukat!) Egy neves antropológus azt fejtegeti, hogy a tartósan hátrafelé járás nem tudja kiölni azt az igényünket, hogy futással próbálkozzunk, de ez addig nem fog sikerülni, amíg a lábszár térdízülete nem lesz alkalmas a mozgás irányával ellentétes oldalon hajlani. A nemzedékeken át tartó makacs igyekezetnek az lesz a következménye, hogy a mostani hajlásirányt a fejlődés kiiktatja, de megfordítani még hosszú ideig nem tudja, így megszületik majd a merev lábú, idétlenül dülöngélő homo sapiens, aki nem lesz képes guggolni vagy leülni, így a természet nagy vesztesévé válik. De a táncnak is befellegzett!
Az aprókockásak váratlanul úgy foglaltak állást, hogy a hátrafelé járás helyes törekvés, de az üzletek és hivatalok környékén előjelzőket szükséges a járdára festeni, hogy a hátrafelé gyalogló ember ne haladjon túl az úti célján. Például: Hentes, lassíts, kanyarodj balra! Vagy: Mozgólépcső, hopp! Az útkereszteződésekben visszapillantó tükröket kell felszerelni, hogy a járókelők lássák, mi történik mögöttük, pontosabban előttük. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az úttesten hátrafelé botorkáló emberek szédelegjenek, s állandó fékcsikorgás tegye elviselhetetlenné városainkat – jelentették ki az aprókockásak.
Ide kapcsolódik egy friss hír: az Országos Turistaszövetség bejelentette, hogy felmentést fog kérni a hátrafelé járás alól, ugyanis beláthatatlan következményekkel jár, ha a természetjárók minden fának nekimennek, vagy mind egy szálig szakadékokba zuhannak, ráadásul a mellkason viselt hátizsák nyomná az emberek tüdejét.
Tegnap a hadügyminiszter a televízión keresztül szólt az állampolgárokhoz. Elmondta, hogy katonáink kiképzési idejét több héttel meghosszabbítja, hogy elsajátíthassák azt a sajátos mozgásrendszert, amelynek segítségével képesek lesznek háttal előre menetelve támadni. Az ország biztonsága nem fog csorbát szenvedni, jelentette ki, hiszen az új haladási mód lehetővé teszi, hogy harcosaink szemtől szembe, vagyis menekülés közben mérjenek csapást a meghökkent ellenségre.
A reform várható bevezetése közel hozta egymáshoz az embereket. Vadidegenek zuhannak egymás karjaiba, miközben rögtönzött faroló bemutatót tartanak az utcán. A pezsgő hangulatot még az sem rontja el, hogy holnap figyelmeztető sztrájkot tartanak a postások, a pincérek, a díjbeszedők és a zarándokok. Az utcákat ellepték a trikóárusok. Az emberek lelkesen vásárolják a színes pólókat, ilyen feliratokkal: Úgy jövök, mintha mennék! Vagy: Kerülj mögém, és csókolj szájon! Ez egy ilyen vidám ország.