Magas mérce

Egyszerre lesz könnyebb és nehezebb dolga elődjénél, Járai Zsigmondnál a Magyar Nemzeti Bank élére jelölt Simor Andrásnak. A nemzetközi és hazai bankismeretekkel rendelkező, elismert szakembernek az eddigi jelek szerint már nem kell megküzdenie olyan mértékű állami túlköltekezéssel, mint a hamarosan leköszönő Járainak, akinek hatéves megbízatásából öt évet a rombolással szembeni harc emésztett fel. Szigorú költségvetési politika idején a jegybanknak sokkal könynyebb dolga van, Simor tehát, úgy tűnik, sikeresebben tud majd harcolni az alacsony inflációért. Munkáját az is segítheti, hogy az elmúlt időszakot jellemző költségvetési trükközés és adatmanipulálás – döntően az Európai Unió kényszerítésére – alábbhagyott, és sok-sok évet követően a legújabb konvergenciaprogramban már a valóságnak megfelelő számok szerepelnek.
A leendő elnöknek valószínűleg a balliberális sajtó folyamatos támadásaitól sem kell tartania: az MSZP és az SZDSZ a támogatásáról biztosította, a tavaly megalakított konvergenciatanácsban meggyőző teljesítményt nyújtott, munkáját így „tiszta lappal” indíthatja el a jegybank elnökeként. Óriási előnyt jelent ez számára, hiszen ne feledjük: elődjének éveken keresztül úgy kellett harcolnia az egész ország érdekét jelentő alacsony inflációért, hogy minden megnyilvánulására azonnal éles kritika volt a válasz a sajtó és a közgazdászszakma egy részétől. A rosszindulatú hozzáállást az idő múlásával sem tudta megváltoztatni semmi. Hiába bizonyultak rendre igaznak az MNB számai a kormányéval szemben, hiába teljesültek Járai Zsigmond – riogatásnak és félelemkeltésnek aposztrofált – előrejelzései, s hiába emelkedett minden korábbinál magasabb szintre a jegybank presztízse a lakosság és az elemzők körében. A következetes politikája és megalapozott üzenetei miatt az év európai jegybankárává is választott Járainak ráadásul úgy kellett munkáját végeznie, hogy a kormány egyre nagyobb mértékben csorbította a jegybank függetlenségét. Állandó bírálói még ekkor sem álltak mellé.
Ezzel az óriási ellenszenvvel valószínűleg Simornak nem kell majd megküzdenie, irigyelni azonban őt sem lehet. Óriási kihívások előtt áll, hiszen munkáját a leszakadás egyértelmű jeleit mutató magyar gazdaság szimptómáival szembenézve kell végeznie. Úgy kell dolgoznia az árstabilitásért és az euró bevezetéséért, hogy a túlköltekezés után most a magas adók rossz pályájára állt át a magyar gazdaság, ami jelentősen csökkenti versenyképességünket. Az euróbevezetési feltételek tekintetében hazánk áll a legroszszabbul a versenytársak közül, sőt, az idén és jövőre tovább távolodunk a közös valuta átvételétől, hiszen az államadósság tovább nő, méghozzá gyors ütemben. Ha nem történik fordulat a gazdaságpolitikában, még Romániától és Bulgáriától is lemaradva, utolsóként csatlakozhatunk az euróövezethez. A közös uniós valuta átvételéig pedig az új jegybankelnök is küzdhet az erős és stabil forintért, ami ugyancsak nem lesz könnyű feladat. Ahogy a térségi országok egymás után vezetik majd be az eurót, a forint egyre inkább céltáblájává válhat a spekulációs támadásoknak. Simor András a jegybank függetlenségéért folyó törekvéseket sem adhatja fel: a legfőbb döntéshozó szervben, a monetáris tanácsban nyáron újabb mandátumok járnak le, ennek nyomán pedig a testületben csupán két jegybanki szakember marad a szocialista– szabad demokrata kormányok által választott tagok mellett.
A legfőbb feladat mindazonáltal adott: folytatni a küzdelmet a szegények adója, a magas infláció ellen. Azt pedig, hogy ehhez milyen stratégiát választ az új elnök, hamarosan megtudjuk.