Olvasóinktól

Nagy Imréné (Győr): A Magyar Nemzet január 16-i számában olvastam, a Fidesz A hazugság ára címmel tájékoztató kiadványt juttat el minden háztartásba, hogy a lakosság megtudja, menynyit kell fizetnie a kormány megszorításai miatt. Az MSZP parlamenti frakciója közleményében a fentiekre reagálva azt a kérdést teszi fel: „Mi lesz a következő lépés, vérdíjat tűznek ki a reformpártiak fejére?” Megdöbbentő, hogy a szocialisták vérdíjban gondolkoznak. Persze, ha visszagondolunk az elmúlt időkre, akkor láthatjuk, hogy ez az ő táborukban már máskor is előfordult. Emlékezzünk csak arra, amikor Kovács László volt pártelnök azt mondta, hogy a zászlóégetés után majd jön az emberégetés. Horn Gyula volt miniszterelnök egyik lakossági fórumán nem utasította vissza azt a kijelentést, hogy Orbán Viktort „le kellene vadászni, mi több, el kellene tenni láb alól”. Ezek a kijelentések minden következmény nélkül hangzottak el! Vagy Paizs Miklós, a Tilos Rádió munkatársa egyik „művében” Orbán Viktort megnyúzására biztatott. Ilyen szélsőséges kijelentések a Fidesz köreiben sohasem hangzottak el.

Sipka László (e-mail): Múlt évben Bartók Béla születésének 125. évfordulójára emlékeztünk, míg idén, 2007-ben Kodály Zoltán születésének lesz ugyancsak a 125. évfordulója. Gondolkozzunk el azon, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán egymást segítő, gazdagító, nemzetközi szinten is kiemelkedő munkásságát, példamutató személyiségét ebben a két esztendőben méltó módon tártuk-e és tárjuk-e az ország és a világ elé? Ők a hagyományaink, értékeink megőrzését és megélését szorgalmazták – éneklő országot akartak. Népdalgyűjtő, értékmentő és pedagógiai munkájukkal is példázva, a népek megbékélését, egymás értékeinek kölcsönös tiszteletét szolgálták, egymás megbecsülésére tanítottak. Bartók Béla és Kodály Zoltán szellemi örökségének megfelelően, ebben az emlékévben változtassuk a Kárpát-medencét a közösen éneklő népek nagy kórusává! A közös éneklés örömével tiszteljük meg őket, saját magunkat és egymást.

Zarándy László és felesége (e-mail): Nem értjük, miért az utolsó három hónap jövedelme alapján határozzák meg a gázártámogatást, miért nem az éves jövedelem alapján, hiszen minden más esetben (pl. adózás) az éves jövedelem a meghatározó. Ha valaki decemberben kérte a támogatást, a szeptember–október–november havi jövedelmét kell bevallania. Számtalan példát lehet felsorolni arra, hogy ez mennyire hamis eredményre vezet. Mi például évekig nyugdíjas egyéni vállalkozók voltunk, az egész évi kivétet decemberben vettük ki (törvényesen). Egy ilyen vállalkozónak szeptember–október–novemberben nincs jövedelme, decemberben felveszi az egész évi jövedelmét, amit a decemberben kitöltött gázár-támogatási kérdőíven nem kell feltüntetnie. Vagy például, ha valaki osztalékban veszi ki áprilisban a vállalkozásából a jövedelmet, neki sem kell azt bevallania. A vállalkozások általában nem tudnak folyamatosan számlázni, sokan minimálbérre jelentik be magukat, s más módon (törvényesen leadózva) általuk egyéni szempontok szerint meghatározott időpontokban veszik (vehetik) fel a jövedelmüket. Nem beszélve az evásokról. Vagy például a 13. havi juttatások januárban vannak. Nekem sok nyugdíjas ismerősöm van, de mindegyik rá van kényszerülve, hogy valamit csináljon, albérlőt tart, beteget ápol, takarítani jár (hogy az így kiegészített nyugdíjából meg tudjon élni), s így felmegy a havi jövedelme (feketén) 100-120 ezer forintra. De említhetném az alkalmazottként dolgozókat is, akik minimálbérre vannak bejelentve (a munkaadó elhatározásából), s zsebbe kapják a többit. A bevalló a törvény betűje szerint jogosan kaphatja meg a támogatást, de az ígért igazságosság így nem teljesül.