Performance Kalasnyikovval

Látni kell, hogy a radikális beszédből hogyan lesz radikális tett, mondta a miniszterelnök a rendőrszékház kilyuggatása kapcsán. Fordítom: addig hergelte a Fidesz a szélsőségeseit (vannak neki bőven), míg azok gépfegyvert nem ragadtak. Amúgy is minden zendülés, kiabálás, sár-, kő- és narancsdobálás mögött maga Orbán Viktor áll. Ha ez az átok Fidesz nem volna, boldog békeszigetté válna Magyarország. Akkor a lakosság megadóan nyeldesné a reform keserű piruláit, míg meg nem gyó-gyulna egészen – hogy aztán áldó imába foglalja Gyurcsány Ferenc nevét. Ám a Fidesz bőrfejű ököldemokratákkal kokettál, mert a szíve mélyén egylényegű velük. Ez abból is látszik, hogy Orbán lebontotta a terrorizmus elleni bádográcsot az Országház elől, kiszolgáltatva a köztársaságot a csőcselék indulatának.
Hallgatom Bolgár György mézes hangját a rádióban; a műsorvezető megegyezik partnerével, hogy ha valakinek érdekében állott a rendőrszékház megsorozása, az bizony a Fidesz–KDNP. (Szerintem e gyanút erősíti, hogy egy Volkswagenből adták le a lövéseket. Az Orbán családnak is VW-je van.) Az okfejtés logikus, csak hát a logika a szándék rabszolgája: a Fidesz megíratta a Magyar Nemzet vezércikkében (Ég a Reichstag, Bayer Zsolt), hogy provokáció is elképzelhető az MSZP részéről, majd megszervezett egy terrorakciót, és az MSZP-re fogta. (El kéne indulni azon a szálon is, hogy esetleg Bayer adta le a lövéseket.) A szerv azt nyilatkozza, hogy ami a Teve utcában történt, egy titkos radikális szervezet erődemonstrációja. Hát nem, névtelenül senki sem demonstrál erőt. Aki erőt akar demonstrálni, záros határidőn belül jelentkezik, és közli, hogy tőle kell félni. De míg a küldeményen nincs feladó, csupán három lehetőség adódik: csakugyan a Fidesz van a háttérben, ez egy; csakugyan az MSZP van a háttérben, ez kettő; a düh, a fennálló renddel szembeni harag van a háttérben, ez három.
Az első két megoldás egyszerű. A harmadik nem annyira, viszont ez a legvalószínűbb: a csomag feladója a kiábrándultság. Le lehet és le is kell tartóztatni azokat, akik számára az önkifejezés par excellence eszköze a gépfegyver, a Molotov-koktél vagy a macskakő; ám az elkeseredést, a becsapottság érzetét, a jövőtől való félelmet nem lehet letartóztatni. Üldözni, ütni-vágni lehet, de attól csak fokozódni fog. Tudomásul kell venni, hogy a határtalan keserűség (histora est magistra vitae) nem szokott illedelmesen viselkedni.
A hivatalos magyarázat szerint a támadók „nem tisztelik a Magyar Köztársaság egyetlen alapintézményét, még a rendőrséget sem”. Ez így pontatlan. Feltételezem, hogy a köztársasággal meg az alapintézményekkel semmi bajuk, a rendőrséget viszont hevesen utálják. Nem kéne kiragadni a lövöldözést a kontextusából. A kontextus az, hogy a rendőrség péppé verte, arcba lőtte, megkardlapozta és összerugdalta a védtelen honpolgárokat, aztán rácsokkal vette körbe az Országházat; hogy a kormány a magyar gazdák tüntetését megakadályozza, ám a neonácik rendezvényét segíti és biztosítja. A helyzet tehát bonyolult: nem csupán terrorakciónak, hanem terrorellenes akciónak is tekinthetjük a Teve utcai támadást, mivel a rendőrszékház október 23-a óta az állami terror szimbóluma.
Gyurcsány Ferenc szerint a bajok gyökere a Fidesz gyűlöletkeltő retorikája.
Farizeizmus lenne azt állítani, hogy nem kap kemény hangú kritikát a kormány – de egy olyan vezetés, amely totális válságba vitte az országot, milyen kritikát vár? Mióta ők vannak hatalmon, nő a kétségbeesés az országban; ám a széles ballib médiafront minden rosszért az ellenzéket teszi felelőssé. A Medgyessy-kormány idején Kéri László politológus (ki egy ízben a „ne ugasson a Fidesz!” fordulatot is megengedte magának) kifejtette, hogy a lassan mondott ígéret ellenére bekövetkező gázáremelés oka az ellenzéki párt. A Fidesz ugyanis belehajszolta a kormányt az ígérgetésbe, majd kicsikarta az áremelést, hogy legyen mit kritizálnia. Ez persze nem gyűlöletkeltés. A társadalmi béke őre, Gyurcsány Ferenc azzal a jelszóval lépett színre, hogy „le kell verni a jobboldalt…, és én ezt meg is teszem hezitálás nélkül”. A baloldalon a másként gondolkodók rasszistázása, nácizása, demokrácián és kultúrán kívülinek bélyegzése egészen természetes. Szembenézés című dolgozatában sem önmagával, hanem riválisaival nézett szembe a kormányfő, például így: „a Fidesz… megsérti a parlamentáris demokrácia, a Harmadik Magyar Köztársaság éltető alapkonszenzusát, a demokratikus minimumot, és már nem hisz a szabadság, a demokrácia és a haza ügyének egymást feltételező összekapcsolódásában.…”, sőt „képviselőik fellépnek azon a színpadon, ahol korábban ötven állítólagos zsidó politikus nevét vették lajstromba…” (az nem zavarja Gyurcsányt, hogy e lajstromban Orbán Viktor is szerepelt).
A balliberális értelmiség a konzervatív párt elnökét több ízben Viktátornak, Miniducének, a párt fiatal közönségét megdöbbentő arcátlansággal Orbánjugendnek nevezte. Libertárius közszereplők ilyen mondatokra ragadtatják magukat: „…a Fidesz beltagjai… népnemzeti sátorverők, akik valahogy fennmaradtak a lakiteleki rezervátumban; az Antall-érában szocializálódott médiarambók új generációja és az állami megrendelésért lihegő vállalkozók siserahada. De ne feledkezzünk meg persze a Bocskai-mentébe bújt fajmagyarokról sem.” A függetlenség látszatát fenntartó Political Capital vezetői – Szabados Krisztián és Somogyi Zoltán – nyilvánultak meg így. Ron Werber kampányfőnök egy MSZP-gyűlésen „fasiszta pártként” jellemezte a Fideszt. Hát ez a radikalizmus, vagyis a gyűlöletalapú gondolkodás. Egy szinttel lejjebb, az ifjúsági szubkultúrában ugyanez így szublimálódik: „Orbán Viktort élve megnyúzni, Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni, az összes Magyar Nemzet-est fejbe rúgni. Üssed, verjed, kúrjad, szúrjad, vágjad, akasszad! Élve ne hagyjad!” – adta ki az ukázt rajongóinak Paizs Miklós popsztár.
De Paizs alatt is vannak még régiók. „Rohadt, pusztulni való fasiszták vagytok…, akik… elkezdik a Dunába lövetés stratégiáját kidolgozni. Hát ezért kell pusztulnotok! Te tetű fideszgörény, vasald szépen ki a barna ingedet, ügyelj rá hogy szép derékszögben álljanak a horogkereszt szárai a párttagkönyvön!” (D. T.) „Készítitek a terepet a fasiszta rezsimetek hatalomra kerüléséhez! És az ilyen rohadékok még szaporodnak is, tetves kurváikon keresztül! A kölykeitek beleire kellene felkötni mindegyikőtöket, utolsó mocskos náci csürhe! Soha nem lesz tisztességes, emberi demokrácia, békesség ebben az országban, amíg egy is él belőletek! Pusztulnotok kell!” (K. B.) Az idézett levelek a fideszfrakcio.hu-ra érkeztek. K. B. a horrorisztikus mondatok után kifejezi: tisztességes emberi demokráciára, békességre vágyik. Ennek áll útjában a Fidesz. Honnan ered az üzenet? Ki tanította erre?
Gondolom, Gyurcsány, Somogyi, Kéri és a többi jobboldalgyűlölő nem emelne kezet embertársaira. Talán Paizs sem. De a D. T.-k és a K. B.-k bármire képesek; ilyen keserű gyümölcsöket terem a kirekesztő baloldali retorika. Ezen a héten ismeretlenek a jobboldali politikai pártok épületeinek felrobbantásával fenyegetőztek. Ki az ihletője az efféle ötleteknek? A jelenlegi koalíció radikális politikát képvisel radikális retorikával. Addig provokálja a társadalmat, míg elszabadul a pokol. Mégis, a lövöldözőknek meg a likvidálni vágyóknak üzennék valamit. Hogy tudniillik az igazi heroizmusnak van egy érdekes tradíciója: a hazáért nem ölni szokás, hanem halni.
Esetleg élni.