Polgári engedetlenség

A legnagyobb ellenzéki párt parlamenti képviselői megelégelték, hogy a jog iránt érzéketlen bádogprefektus törvénysértő rendelkezésére hivatkozva – és a kormány sunyi támogatásával – rácsos kerítés tartja távol a Parlament előtti Kossuth térről a népet. Pedig a nép példás bölcsességgel viselte el az őszi tüntetések törvénysértő rendőrattakját és azt, hogy azt a teret, ahol a rendszerváltozásunk hajnalán kikiáltották a köztársaságot, egy jogban járatlan rendőrfőnök átminősítse „műveleti térré”, és kirekessze onnan a magyarokat. Gergényi Péter, aki a békés politikai tüntetőkre gumilövedékes, könnygázgránátos, viperás és kardlapos támadást vezényelt, most lakáj módjára igyekszik kiszolgálni a diktatúra iránt igencsak fogékony politikai hatalmat.
Tény, sok jogvédő szervezet szerint is, hogy ma már semmi sem indokolja a Kossuth tér lezárását, sőt a rácsos kerítés jelenléte bőszíti az embereket, hogy az általuk megválasztott képviselők testi épségét a főrendőr vasráccsal tartja indokoltnak megvédeni. Az elmúlt hónapok eseményei alapján leszögezhető: semmilyen veszély nem fenyegeti a törvényhozó testület testi épségét. A népharag egyedül a hazudozó, a hazug ígéretekkel az ötödik szabad választást elcsaló Gyurcsány Ferenc ellen irányul. Amikor Gergényi kordont épít vagy éppen tűzparancsot ad, akkor a nép bizalmát elvesztett kormányzat politikai hatalmát védi, ami szerintem egy demokratikus berendezkedésű államban nem a rendőrség feladata. A békés tüntetés szétverését még Kádár János rendőrsége sem engedte meg magának. Emlékezzünk csak a nyolcvanas évek március 15-i tüntetéseire! A Kossuth teret háborítatlanul használhatták véleménynyilvánításra a soha be nem jelentett tüntetések résztvevői. Gyurcsány és társai akkor is a politikai hatalom térfeléről figyelte az eseményeket, míg a véres oszlatásért Gergényit kitüntető Demszky Gábor akkor még a tüntetők oldalán masírozott. És ha akkoriban kordonnal hergelték volna a tüntetőket, és néhányan ledöntötték volna az akadályokat, elképzelhetetlen lett volna egy olyan gusztustalan nyilatkozat a szabadságjogokra oly kényes demokratikus ellenzékiektől – például Kőszeg Ferenctől –, mint amit a fiatal SZDSZ-es képviselő, Gusztos Péter engedett meg most magának. Gusztos „politikai majomparádénak” nevezte a fideszes képviselők polgári engedetlenségi akcióját, azt hangoztatván, hogy visszaéltek mentelmi jogukkal. Szerinte ugyanis nincs felhatalmazásuk arra, hogy önkényesen, fizikailag így közbeavatkozzanak.
De ha már majomparádé, hát legyen. „Szabad vagyok – mondta a majom a rácsnak. – Én nem – mondta a rács. – Engem majmok köré zártak” – hogy egy másik frakciót, a klasszikus Rolls Frakciót idézzek. Vajon ki a majom Gusztos képviselő szerint? Aki tűri a rácsot, mint ő, vagy aki nem? Figyelemre méltó, hogy Gusztos Péter három nappal korábban még abszurdnak nevezte a Kossuth téri tüntetési tilalmat, mert mint mondta: „a demonstráláshoz fűződő alapjogot nem lehet rendőrségi trükkökkel korlátozni”. És ez az ellentmondásos nyilatkozgatás vajon nem majomparádé?
Tehát az alkotmányos alapjogot rendőrségi trükkökkel, vagyis lényegében a törvényeink kijátszásával az SZDSZ szerint sem lehet korlátozni, de ugyanakkor az SZDSZ – mint a politikai hatalom részese – asszisztálhat az alkotmánysértő állapot fenntartásához, ha az érdekük úgy kívánja. Csak a Fidesz országgyűlési képviselői – mint a törvényhozó és a végrehajtó hatalom ellenőrzési jogával felruházott hatalom részesei – nem élhetnek a törvényes rend helyreállításának jogával? Hogy tudniillik lebonthatja az arcátlan pimaszsággal, jogi trükkökkel felállított kordonokat.
A szocialisták véleménye, tekintve, hogy jelenleg az ő politikai hatalmuk védelmének szimbóluma a vasrács, szót sem érdemel. Nyüszítenek, mert érzik, hogy ezt tényleg elk…rták. Nem kicsit. Nagyon. Most aztán tényleg be vannak szorítva. Ha Gyurcsánynak ahhoz még nincs is mersze, hogy a kóbor kutyákat a telepekre vigye, és rács mögé dugja, ahhoz már van, hogy az Országgyűlés épületét önkényesen a rácsok mögé zárja. Nem csoda, hogy a szabadságpárti Fidesz nem bírja elviselni ezt a helyzetet. Szégyen is lenne a demokráciánkra, ha eltűrné 2007 tavaszán egy uniós tagállamban ezt az abnormális helyzetet.
A koalíció harmadik, titkos tagja, az MDF most sem okozott meglepetést a jobboldalnak, már megint egy követ fújt a főrendőr kenyéradó gazdáival. Az egyre szigorúbb tekintetű Dávid Ibolya azt nyilatkozta: „A Fidesz lebontott egy kerítést, de ezzel egy falat húzott a törvényes megoldások és az általa támogatott, agresszív politika közé.” Nehezen értelmezhető a volt igazságügy-miniszter véleménye. Milyen falat húzott a Fidesz, és hova? Vajon milyen törvényes megoldásokra gondol Dávid Ibolya, és kinek a kezében van a törvényes megoldás kulcsa? Talán az ellenzékben lévő Fideszében? Vagy sokkal inkább Dávid minapi tárgyalópartnerének, Gyurcsánynak a kezében? Dávid Ibolya egy szóval sem emelte fel a szavát a kordon eltávolítását célzó, törvényes megoldásokért. És vajon milyen agresszív politikát támogat a Fidesz Dávid szerint? Talán a békés tüntetőket verető kormányzati politikát támogatja? Vagy talán annak idején a súlyos beteg Antall József miniszterelnök operációjának idejére időzített, kormánybuktató taxisblokádot támogatta?
Summa summarum: a Kossuth téren nincs szükség kordonra, a fővárosnak nincs szüksége Gergényi Péterre, az országnak nincs szüksége Gyurcsány Ferencre. A megoldás a T. Ház kezében van. Végül is ezért fizetjük őket, ezért álljuk a költségeiket is. És a nép e tekintetben is – mint tudjuk – igen nagyvonalú. Tessék az érdekeiket szolgálni, ott a „műveleti téren”.
A Fidesznek is ez a feladata. Most nem teheti meg, hogy az engedetlenségi mozgalmával felhagyjon, magára hagyja az ezreket, tízezreket, akik ott állnak a műveleti téren, megveretésre készen, hogy segítsenek lebontani a rácsokat. Újra és újra…