Nagy Zsókának több mint kilencmillió forinttal tartozik az állam. Az állam ezt jól tudja, el is ismeri, csak éppen nem fizet, mert nem ér rá az állampolgárokra. Az apparátus el van foglalva magával, megpróbálja követni a folyton változó rendeleteket, kivárni, míg azokhoz végrehajtási utasítás is készül, de az nem készül, így az apparátus nem döntéseket hoz, hanem elutasító leveleket ír. Különféle ürügyekkel hárítja a jogos igényeket, hónapokig hallgat, pedig erre nincs joga. Ám tudja, ha nem csinál semmit, abból nem lesz baja. Dilettáns kormányzás idején így szokott lenni. És Magyarországon ma ez van. Robog a reformduma, néhány ember száguld a paravánnal, ami mögött nincs semmi. Arra viszont jó, hogy mögé lehet bújni. Az államvezetők nem szeretnek találkozni az alattvalókkal, mert azok összezavarják a képet, megdöntik a szép elméleteket. Nagy Zsóka, egyike az alattvalóknak, azon aggódik, hogy miután már a család vagyonát is befektette egy közhasznú alapítványba, mert kölcsönzött az államnak, még össze is dől, amit tizennyolc év alatt felépített.
Az Iskolapélda – iskolaügyekről csak felnőtteknek című műsorban volt Horváth Ida vendége Nagy Zsóka, az Egyszülős Alapítvány elnöke. Az Iskolapélda szándéka szerint pedagógiai műsor lenne, amiből nagy hiány van a Magyar Rádióban, de jó szándékú hozzáállással belefér még az alapítvány és Nagy Zsóka története is. Az alapítvány azért dolgozik ugyanis, hogy segítsen a válás vagy özvegység után egyedül maradt szülőkön, átsegítse a csonka családok minden tagját a traumán, kezelje a fel-felbukkanó gondokat. Ide tehát nem egyszer szokás elmenni, ide járni szoktak az emberek. Nagy Zsóka boldogan beszámol a sikerekről, arról, hogy a mediáció, tehát a felek közötti közvetítés, békítés milyen remek eredményekkel jár. Képes lehet visszaállítani akár a tíz éve megszakadt párbeszédet is. Ugyanakkor ott van minden szava mögött a magyar rögvalóság. A nem működő állam, amelyiket mintha azért pénzelnénk adóforintjainkból, hogy nehezítse az életünket. Ne segítse, ne biztassa, ne támogassa azokat, akik másokon segíteni szeretnének.
Horváth Ida azt mondja, mindez iskolapélda. Mondjuk, hogy az. Igaz, nem éppen egy pedagógiai műsor témája, de annak égisze alatt legalább el lehet adni a közszolgálatban. Ha késő este is, ha a nem nagyon hallgatott rétegműsorokba rejtve is, de elhangozhat. Such György elnök szerint az emberek ma már nem rádióműsorokat hallgatnak, hanem soktémás magazinokat. Ilyennek képzeli el elnöki magányában, a számítógépe előtt ülve a jövendő Magyar Rádiót. Új műsorhoz új férfiak is kellenek, azok majd áthangolják a nyolcvanegy éves rádiót, át a hallgatók agyát és fülét. Ehhez már valóban nincs szükség azokra, akik évtizedeken át működtették ezt az intézményt, akiknek hangját hallva mindig biztosak lehettünk abban, hogy értenek ahhoz, amiről beszélnek. Kulcsár István, P. Szabó József, Ónody György, Kerekes András a szőnyeg szélére állt, pakolt és mehetett. Azonnali hatállyal. Kell a hely a XXI. századnak. Vagy a haveroknak. A nyomorúságos közrádiós fizetésekből megtakarított milliós vezetői és sztárfizetéseknek.
Ha az új fiúk jól viselkednek, ha nemhogy az éjszakába dugják, de le sem adják a Nagy Zsóka-félék történeteit, akkor nem lesz baj. Néhány évig biztosan nem.
(Iskolapélda, Kossuth rádió.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
