A bulgakovi rémálom valósága

Hallgatván Gyurcsány Ferenc március 15-i ünnepi köszöntőjét, látva rosszul koreografált, modoros, olcsó színészkedését, feltétlenül értesítem arról, hogy én elhatárolódom tőle és mindazon társaitól, akik a hazugságnak, a csalásnak zöld utat engedtek Magyarországon.
Nem tartozunk össze (!), mert politikai jelenlétének kezdetétől folyamatosan a haza, a nemzet és egyéb, általa „populista” jelzővel illethető fogalmakkal kapcsolatban minden törekvése a megosztásra irányult. Az én cselekedeteim ezzel szöges ellentétben állnak.
Nem tartozunk össze (!), mert mindazok a magyarok, akik Trianon óta szenvedték a megaláztatást pusztán nemzetiségük miatt, az ő buzdítására általunk kapták a legnagyobb pofont a sorstól. Természetesen nem neki, hanem nekem volt és van lelkiismeret-furdalásom a határon túli magyarok miatt.
Nem tartozunk össze (!), mert Gyurcsány és csapatának derékhada az általam mélységesen megvetett korábbi rezsim lelkes kiszolgálóiból állt a „demokrácia” élére. Előttem hazudnia sem kell, hiszen eleve köpönyegforgatónak tartom.
Nem tartozunk össze (!), mert míg Gyurcsány mindenütt a világban országunk rossz hírét kelti, addig én bármerre is járok, minden törekvésemmel, minden tevékenységemmel, minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy jó hírét keltsem Magyarországnak.
Nem tartozunk össze (!), mert mióta Gyurcsány hatalomra jutott, én csak mostoha magyarnak érezhetem magam a saját hazámban. Szemlátomást meg van győződve hazafiságáról, de én az ő patriotizmusából nem kérek!
Nem tartozunk össze (!), mert Gyurcsány csak elvesz: mindent és mindenkitől. Én igyekszem adni: a barátaimnak, ismerőseimnek, ismeretleneknek.
Nem tartozunk össze (!), mert Gyurcsány udvartartását a sógorság-komaság működteti, de én a tudásra épített világban hiszek.
Nem tartozunk össze (!), mert olyan szakadék tátong a Gyurcsány által és az általam képviselt értékrend között, amely áthidalhatatlan. Ennek megváltoztatására nem is törekszem.

Összetartozom (!) viszont feltehetőleg több millió magyar honfitársammal, határon túli magyarral, függetlenül politikai beállítottságuktól, akik hozzám hasonlóan egy bulgakovi rémálomként élik meg Gyurcsány ámokfutását. Akik feltehetőleg hozzám hasonlóan nem fogják elfelejteni Gyurcsány kártékony működését. És Gyurcsány is összetartozik (!) azzal a néhány ezer emberrel, akik kapzsiságuknak nem tudnak megálljt parancsolni.
Boka Gábor iparművész,
rendező, Beloiannisz

Miniszterelnökünk március 15-én a Művészetek Palotájában mondott beszédet. Én eléggé edzett ember vagyok, de a gyurcsányi ripacséria ezen az estén még hivalkodóbb volt, mint bármikor. Görcsös mesterkéltsége, amit maga Gyurcsány vélhetően roppantmód lazának, sőt trendinek hisz, nem több egy színpadi pojáca alig középszerű teljesítményénél. Én a helyében nem hinnék bértapsoncaimnak. Hatalomváltáskor a hízelgők hada is egyből kikopik.
Erdélyi Gábor
Budapest