Elméletben egy szép nap lenne: március huszonegyedike, a csillagászati tavasz első napja. Ránk, magyarokra árnyékot vet, hogy nyolcvannyolc évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött az első vörösterror, az úgynevezett Tanácsköztársaság.
Haramiák lepték el a hazát, és 133 napon keresztül gyilkolták a nemzetet testben és lélekben. Kun Béla és cimborái nehezen gyógyuló sebeket okoztak. Nekünk az iskolában „dicsőséges százharminchárom napként” aposztrofálták ezt a korszakot, ami amúgy maga volt a borzalom. Nagyrészt ennek köszönhetjük Trianont, Szamuely Lenin-fiúinak pedig a népirtást. És az iskolában azt a kifejezést is hallottuk, hogy forradalmi ifjúsági napok. Ezen azt kellett értenünk, hogy március 15., március 21. és április 4. egy tőről fakad. Pofátlanabb összehasonlítással ritkán találkozik az ember. Petőfi negyvennyolca összemosva a vérgőzös Szamuely-ámokfutással, a vodkagőzös április 4-ével bicskanyitogató történelemhamisítás. Ne feledkezzünk el e nap igazi értékeléséről, ami továbbra is késik. Akad még magyarországi párt, amely ezen a napon koszorúkat helyez el a vörösterror „hőseinek” szobrainál – a hála és az emlékezetkiesés jegyében.
Kevés szó esik mostanában a bőrkabátos janicsárokról – ma már nem bőrkabátban járnak, de van belőlük. Báránybőrbe bújtak… Azt a perverz korszakot próbáljuk elfelejteni, bár a nyomai felejthetetlenek.
1919-ben ronda volt a tavasz, az augusztus elseje hozta meg végre a sóhajt, amikor kitakarodott ez a csőcselék. Bár a nagytakarítás nem volt tökéletes…
origo.hu
Így varázsolhatod kristálytisztává a medence barnuló vizét!
