Ferike nullás lisztje

Mi az, hogy médiatematizáció? Amikor nem arról írok, hogy elmentem receptért, és három óra hosszat álltam sorban újabb és újabb ablakoknál. Helyette arról kényszerülök körmölni, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök már megint nem bírt magával, és beledurrantott a nullás lisztbe, ami jelen esetben egy állítólagos interjú a The Times brit hetilapban. Nem kellett volna a szadesznők kedvencének, Adam LeBor társszerző úrnak strapálnia magát, a Népszavától vagy a 168 Órától bárki megírta volna ugyanezt, ugyanilyen gusztustalanul. Igaz, akkor hol a kóved: „Gyurcsány a The Timesban.” Hacsak ez nem történt, angolban járatosak állítják, a cikket magyar nyelven készítették, talán a kérdéseket is magyarul állították össze, majd jól-rosszul lefordították angolra, ebből dolgozott aztán LeBor és Boyes. Ismerjük Weyer Béci szisztémáját? Írj egy gyalázkodást Magyarországról, fordítsd le idegen nyelvre, majd fordítsd vissza magyarra, és hivatkozz rá mint mértékadó forrásra. Az interjúban a miniszterelnök nem hazudtolja meg önmagát, mert annyit hazudik, amennyit bír, és annyi rosszat mond el saját országáról, amennyit bír. Példának okáért, hogy a magyarok Orbán Viktort vidéki Elvis Presleynek nevezik. Nem igaz, Debreczeni József találta ki, és tálalta fel a Népszabadságban. Hazugság, hogy a demokratikus többség nyilas jelképet lát az Árpád-sávban. Kivéve, ha a demokratikus többség az a néhány állandóan működő kereplő, akik mindannyian megveszekedett hungarofóbok. Aztán felesége, Dobrev Klára zsidó és kommunista származásáról panaszkodott. Talán akkor szeretnék Ferit – okoskodott a Lédi a Nap-keltében –, ha elválna tőlem. Nyugodjon meg, hölgyem, akkor sem szeretnénk! Arra viszont jó, hogy az angolok elborzadjanak a vasfüggöny mögötti rémségek kicsiny boltjától: szegény „prime minister”, a barbár magyarok nem szenvedhetik a régi kommunista zsidó elvtársak leszármazottait. Sem. Adam LeBor régi motoros. Nála a legjobb talajra hullik az antiszemitázás, szép summát zsebelt be könyvével, az Alvó számlákkal, ami arról szól, hogyan húzott hasznot Svájc a zsidó népirtásból. Ez a tudósító volt, aki Boross Péter miniszterelnököt megfenyegette, hogy a horvát fegyverszállítás miatt a hágai Nemzetközi Bíróság előtt fogunk felelni. Valamint készségesen helyt adott annak a véleménynek, hogy az MDF 1994-ben szükségállapotra készül, és nem lesz választás. Ahhoz képest, hogy mekkora az antiszemitizmus Magyarországon, LeBor úrnak tíz évvel ezelőtt megjelent Budapesten a testvére (unokatestvére?), Benjamin Jason Lebor, s bagóért felvásárolta a belvárosi lakásokat, majd felújításuk után tetemes haszonnal adta őket tovább. Hogy Adam LeBor mennyiben tárgyilagos, arra álljon itt még egy példa. A rokona, aki két antiszemita rettegés között a 2006-os budapesti nyílt pókerversenyen 751 ezer forinttal a 14. helyen áll, gondolt egyet, és egy közel-keleti vállalkozóval megalakította a Foundation Kft.-t, amely minden műemléki referencia nélkül megpályázta a várbazár helyreállítását, miután bekebelezett egy izraeli és egy ciprusi céget is. Már majdnem megkapták a megbízást, amikor az egész terv dugába dőlt, ugrott a plázafíling, merthogy az „őssátán” Orbán Viktor imigyen szólott még országlása idején: a második kerületi önkormányzat ne engedje, hogy a Várkertbazárból olcsó kereskedelmi központ legyen. Már csak ezért is jár Magyarországnak egy méretes hazugság antiszemitizmus-ügyben. Adam LeBor nagyon jól tudja, hogy Nyugaton ez az egyetlen vád, amit bizonyítani sem szükséges ahhoz, hogy jégre tegyenek egy országot. Hogy Gyurcsány hazudik, azt megszoktuk, de hogy a felesége származása mögül üzengessen, ritka jellemtelenség. Ráadásul a kétfenekű mondat egyik megfejtése: a feleségem ugyan zsidó, de én nem vagyok az. Vessük össze Morvai Krisztinával, aki, amikor Gyurcsány leantiszemitázta, nem hivatkozott semmiféle családi érintettségre. Lebor, LeBor, avagy Léber úr, maga érti ezt? Vagy maga érti csak igazán?