Harc a zöldekért

Nagy-Britanniában az elmúlt hetekben élesedett a verseny a politikai pártok között a „zöld”-választók kegyeiért. Habár a liberális demokraták hagyományosan a környezetvédelem harcosai, a választópolgár jól tudja, hogy a pártnak gyakorlatilag semmi reménye nincs a kormányalakításra. A két vetélytárs tehát a Munkáspárt és a Konzervatív Párt. A toryk számára ígéretes lehet, hogy a legújabb közvélemény-kutatások szerint 15 ponttal vezetnek a kormánypárt előtt, csakhogy a legközelebbi választásig még éveket kell várni, az erőviszonyok pedig sűrűn változnak.
A konzervatívok sikereit általában annak tulajdonítják, hogy új vezetőjük, David Cameron teljes erőbedobással azonosítja magát a zöldekkel, sőt mondhatni túl akarja „zöldellni” a legmerészebbeket is. Általános meglepetésre kevés konzervatív fordult ellene, amikor például bejelentette, hogy tetemes extra adót akar kivetni azokra, akik egy éven belül másodszor utaznak repülőgépen. A konzervatív többségű önkormányzatok eközben egyre agresszívabb gépkocsiellenes politikát folytatnak.
Gordon Brown pénzügyminiszter – aki általános várakozás szerint néhány hónapon belül követi Tony Blairt a miniszterelnöki székben – sokkal óvatosabb. Szerdai költségvetési beszédében csak a négykerék-meghajtású személygépkocsik útadóját duplázta meg, bár belőlük csak mintegy negyedmillió van az országban. Közben a kormány csendben kezdi elejteni az országos „dugóadót”, amit a nagyobb forgalmú utakon csúcsforgalomban lefutott kilométerek arányában állapítanak meg. Brown ehelyett azzal fenyegetőzik, hogy az önkormányzati adó eszközével szorítja rá a háztartásokat az energiatakarékosságra. Ez sem veszélytelen: a ház- és lakástulajdonosok torkig vannak az önkormányzati adók meredek emelkedésével.
Mindez kevéssé érinti Tony Blair pozícióját. A miniszterelnök népszerűsége az iraki háború áldozata lett, amelyet ma pontosan feleannyian támogatnak, mint kezdetben. Blair egykori csillogó szemű, fiatalos lendülete ma összeszorított fogú erőlködésnek, régi rábeszélőképessége fáradt cinizmusnak tűnik. A közvélemény már türelmetlenül várja távozását, amit bennfentesek szerint május első hetében jelent be.