Ismétlések között a hallgató beszél

Érthetetlen, mitől drága a közrádió. A mai műsorrendet tekintve valóban elég lenne csak az archívum és a stúdió közötti folyosót fűteni, takarítani. Kellene még egy langyos hely a rádió hangjának, hogy be ne rekedjen, azután egy szoba, amelyben fogadják a hallgatóknak a hívásait, akik a szerkesztők helyett elkészítik a műsort, végül egy zeneszoba, hogy onnan hódíthassa meg a tizenéveseket a közrádió az új zenei arculatával.
Lehet, hogy az augusztus óta működő új vezetés lenyűgöző közszolgálati rádióról álmodik, csakhogy ideje lenne, ha felébredne, és szembenézne azzal a helyzettel, ami hosszú álma alatt kialakult. A Magyar Rádió nem működik. Dolgoznak benne ugyan néhányan, akik makacsul hiszik, hogy a közrádiós dolga a műsorkészítés, de egyre kevesebben vannak. Aki tehette, már elmenekült. Elegendő csak végignézni az ünnepi műsorokat, hogy lássuk, ez nem túlzás. A Magyar Rádió március 15-én maga volt a megtestesült retro, amit régen úgy mondtak: ismétlés. Lehet, hogy a kollégáknak nem jutott eszükbe semmi új a magyar forradalomról, vagy csak gondolták, hogy az elődök jobban megcsinálták, mindenesetre ambíció nem mutatkozott bennük. Ha Antall István nem menti meg a becsületet a Társalgóval, jószerivel nincs azon a napon semmi, amit korábban nem hallhattunk. Ha így megy tovább, jövőre a Kossuth-díjasokat is ismétlik.
Azt már tudjuk, hogy hamarosan mi nem lesz: Ki nyer ma? és Szabó család. A rádió elveszít néhány régi hallgatót, de értük a mai világban nem szoktak könnyet hullatni, a „ki nyer mások” majd klubot alakítanak, úgy is jóban vannak évtizedek óta. Such György rádióelnök szerint nem érdemes értéket adni, ha senki nem hallgatja. Úgy tűnik, hogy nem érdemes olyan műsort sem adni, amit hallgatnak, csak az elnöknek nem tetszik. Lenne miben megújulnia a Magyar Rádiónak, ideje lenne ismét átgondolni, kinek és kivel kell műsort készíteni. Csakhogy az idő telik, a reformlendület elfogyóban, a reformerekről meg kiderül, hogy főként azt tudják, mit nem akarnak.
Nem szeretnének például nyelvművelő műsorokat sugározni, mert úgy vélik, hogy ami van, az nem elég korszerű. Tényleg régóta kellenének már az új formák és hangok, Balázs Géza és Rékai Gábor műsorai mutatják, hogy a nyelvápolás nem naftalinszagú tevékenység, csak most éppen az a veszély fenyeget, hogy a fürdővízzel kiöntik a gyereket is. El lehet tüntetni a komolyzenei vetélkedővel és a Szabó családdal együtt a nyelvápolást is, ki lehet tenni a régi és ismert rádiós hangok tulajdonosait az ajtó elé – ez talán majdnem úgy fog kinézni, mint a közrádió megújítása. De mi lesz helyettük? Válogatás archívumunk kincseiből? Két retro között meg egy kis Hyde Park Corner: beszéljen a nép! Így tényleg olcsó lesz.