Katasztrófamedicina

Csókay András ismert idegsebész nyilatkozott a minap. Azt mondta, a hazai egészségügyi ellátás a katasztrófamedicina szabályait követi (az Egészségügyi Minisztérium természetesen visszautasítja a kijelentést). Csókay szerint ma olyan betegek halnak meg a kórházakban, akiket néhány évvel ezelőtt még meg tudtak volna menteni. Úgy véli, olyan mentális nyomás nehezedik az orvosokra, ápolónőkre, amit ők maguk sem tudnak lábon kihordani. A professzor legfontosabb mondata: „ma a kórházi megbeszélések nem azzal kezdődnek, mi történt éjszaka a legsúlyosabb beteggel, helyette azt elemzik, holnap bezárnak-e minket, elvesznek-e ágyat, mennyivel csökken a finanszírozásunk, hány embert kell elbocsátani”. Kíváncsi lennék, eljut-e a felkent miniszterig Csókay professzor szava. Ez a mi szavunk is. Arra persze esély sincs, hogy a miniszterelnök a fejéhez kap, netán veszi a kalapját. Minden megy a maga folyásában. Fejétől bűzlik a hal.
Csókay professzor azt mondta még: irgalmat kér a megfeszített Krisztus és a szenvedő ember nevében Molnár Lajos úrtól vagy Horváth Ágnes államtitkár asszonytól ezekért a szerencsétlen betegekért. Az ügy kapcsán megszólalt maga Horváth Ágnes is (meghökkentem volna, ha nem), aki felháborítónak tartja és visszautasítja az idegsebész profeszszor kijelentéseit. Akinek egyébként az autós kistáskáját sem vihetné.
Ágnes asszony azonban most hatalmon van, hirdeti az igét, és maga a minisztérium is visszautasítja az idegsebész gondolatait. Egy ember végre, akit a szakma jegyez, elmond egy őszinte gondolatot, amire az agyonpolitizált minisztérium nyeglén „válaszol”. Itt tartunk.
Tiszteletem, professzor úr!