Globális fölmelegedés? Egy frászt. Globális lehűlés. Az van. Pár hónapja utaztam Pécsre intercityn, és nem megcsapott a globális lehűlés szele? Folyamatosan fújta orromba a légkondicionáló a globális lehűlés leheletét. Ez a lehelet csalhatatlanul felismerhető, mert pára, de nem él. Nem élőé. Semmi sincs benne az állati ólak evangéliumi melegéből, semmi betlehemezés nincs benne, de az eső utáni köpönyegpára sincs meg a légkondicionáló leheletében. Mondhatnók, a légkondicionáló leheletéből az üvegházhatás is hiányzik. A légkondicionáló által előállított pára: légnemű konditerem, avagy hadd fogalmazzak úgy, hogy technikai verejték. Ha lehet technikai KO, miért is ne létezhetnők technikai verejték? A 2-es metró Deák téri mozgólépcsője melletti Merchavia könyvesbolt is, míg fel nem újították, technikai verejtékkel volt tele. Könyvesbolt helyett mintha edzőterembe lépett volna be az ember, halott kultúra, fulladó tüdő. Hajdúszoboszlón egyszer padlásszoba jutott osztályrészemül, de feltűnt, hogy hidegebb a folyosónál. Azt hittem, az eső hűti felülről, de nem, be volt kapcsolva a légkondicionáló. Állítólag az embernek tizennyolc fok elég. Az atlantai olimpia idején sok sportoló belebetegedett a kis jégkorba, sok sportoló vált a globális lehűlés áldozatává. Uralkodnak a fagyosszentek, Benedekre és a zsákra nincs már igény.
A globális felmelegedés és a globális lehűlés persze kiegészíti egymást, egy Janus két arca, miként az anorexia és a szilikonmell is ugyanazon fogyasztói skizofrénia két arca. Ha hihetünk a klímahisztériának, akkor a globális felmelegedés részben épp abból a szemléletmódból következik, mely szerint télen fűtünk, nyáron hűtünk, s amikor kint ugyanannyi fok van, mint bent, a rendszer akkor is be van kapcsolva, mert a mesterséges ugyanannyi mégiscsak más.
Amúgy a légkondicionálót klímának is hívják. Mi sem bizonyítja pregnánsabban ennél a szónál azt, hogy a klímaváltozás itt van, egész közel. Amikor működik a klíma, hát az már globális. A klíma mint légkondicionáló és a klíma mint éghajlat akaratlan szemantikai kiáltványként jelzi, hogy a dolgok összefüggnek, s bizony kényszerpályán vagyunk. Ez a kényszerpálya nemcsak magasabb rendű ökológiai, de szűkebb értelmű fogyasztóvédelmi aspektusból is megközelíthető.
Én például allergiás vagyok a klímára. Igaz, nem kaptam legionáriusbetegséget, mert itt vagyok még, de belebetegedtem a pécsi útba. S nem állok ezzel egyedül. Sok ember allergiás a klímára, de míg az allergén parlagfű ellen irtó hadjárat folyik, addig a klíma télen-nyáron virágzik, s terjeszti a különböző mikrobákat, baktériumokat. Egyre szigorúbbak a dohányzásellenes jogszabályok is az Európai Unióban. Az uniós fogyasztóvédelem óvni szeretné a fogyasztót a passzív dohányzástól. Visszatérve a vasúthoz: vannak dohányzó- és nemdohányzó kocsik, de nincsenek légkondicionált és nem légkondicionált kocsik. A klíma: totális kényszer. A passzív légkondicionáló-használat ellen az egyén tehetetlen, nem választhat. Pedig ha sokan allergiásak a légkondicionálóra, elvileg a fogyasztónak itt is döntési lehetőséget kellene felkínálni: kíván-e élni a lehetőséggel vagy sem.
A patologikus fokú szabadság és a kényszerítő eszközök egyidejű jelenléte ma így fest a terrorfenyegetett globalizáció lelki terén. Feljelenthetünk valakit egy kóbor füstkarika miatt, a trendet azonban, amiért beavatkozik az életembe, nem lehet feljelenteni. „E-” és társai, a különböző ízfokozók, adalékanyagok és aromák egyetemlegesen fenyegetnek, itt bezzeg nincs szabad választás, valódi alternatíva, legföljebb a bioboltok üzletileg nem kevésbé harsány rezervátumába menekülhetek, botcsinálta bennszülött gyanánt. Hiába tiltják be a villanykörtét, a globális lehűlés ettől még folytatódni fog. Lehet, hogy Madách a Mammut pláza légkondicionált kerengőire gondolt, amikor azt mondta: sok az eszkimó, kevés a fóka?
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
