Látogatók

Trükkös tolvajok pedig nem voltak. Legalábbis olyanokról nem szólt feljelentés, akik újságírónak adták volna ki magukat – derült ki fehéren feketén az illetékes szerv, a Veszprém Megyei Rendőrség tájékoztatásából.
Illetéktelen látogatók viszont igen, hiszen a Nemzetbiztonsági Hivatalnak nem feladata fürkészkedni fűnyíró- és készpénzlopási ügyekben. Márpedig ezt tette, amikor „szakemberei” a múlt héten párban állítottak be kollégánkhoz, hogy érdeklődjenek: mit is keresett lapunk két munkatársa két hónapja „a főnök”, a titkosszolgálatok működéséért is felelős Szilvásy György nagyszabású, lovardásra tervezett építkezésének fertályán, a festői szépségű Balaton-felvidéki településen.
A látogatás magyarázata, pontosabban az a kínos magyarázkodás, amivel az ügy kipattanása óta a miniszter, a kancellária és a nemzetbiztonsági szolgálat előáll, arcátlan, a szinte óráról órára ellentmondó érveléstől ezer sebből vérzik. Példának okáért hol arra hivatkoznak, hogy Szilvásy maga hívta fel a szolgálatok figyelmét az újságírókra, hol azzal állnak elő, hogy az NBH nem csak a minisztertől szerzett tudomást a zsákfaluban járt újságírókról.
Diszkrét bája van annak is, hogy Vajda Péter, az NBH szóvivője lapunk munkatársaival összefüggésben azonnal bedobta a polgármesteri hivatalba történt betörést, illetve azt, hogy „az adott időszakban voltak esetek, amikor illetéktelenek újságíróként fellépve kísérelték meg bűncselekmények elkövetését”.
Hol a pofátlanság határa? Elég szomorú az már önmagában is, hogy több mint másfél évtizeddel a rendszerváltozás után egy hetvenes éveinek közepét taposó, a moszkvai Lenin Intézetben végzett, majd évtizedeken át a pártállam lapját a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban is szolgáló tollnok vigye a szakszolgálati szót. Ráadásul pitiáner dumával, másokat kabátlopási ügybe keverve.
Felesleges túl nagy feneket keríteni a dolognak, ami történt, az rutineljárás – érvelt a kormányszóvivői iroda még vasárnap. Nem kérünk az effajta rutinból. Ezt sem kellene átmenteni a múltból, Vajdához hasonlóan. De nem kérünk abból sem, hogy a másik végletbe esve, Szilvásy György vizsgálódjon saját ügyében. Az efféle vizsgálódásra az öt halálos áldozatot követelő tűzijátékot követően volt már példa – lesújtó, gyomorforgatón visszatetsző, részben az állítólag akkor is a településen pihenő miniszterhez kötődő. A tűzijátékért csak meteorológusok, polgári védelmiek találtattak felelősnek. Most is borítékolható, hogy a Szilvásy-féle vizsgálgatózás megállapítja a megfélemlítési szándékkal küldött, ám felsült látogatók felelősségét. Sőt, meg is magyarázza. Mert magyarázatért a miniszter sohasem megy szomszédba. Terrorveszély sem volt, állapította meg az ügyészség, csak farkast vizionáló rendszeres Szilvásy György-tájékoztatók.
A nemzetbiztonsági ügyek egyébként a politikai sajtóban immár olyan nyilvánosságot élveznek, mint a bulvárban a Dundika, Kelemen Anna vagy Győzike környékén történtek. Arra sem volt még példa, hogy titkosszolgák miniszteri építkezés kapcsán próbálják látogatni a sajtót. Azt csak galád ellenzéki politikus teszi – lásd a Nemzetbiztonsági Iroda újabb gyöngyszemét –, hogy utalást tegyen a pártja sajtótájékoztatóján megjelent műveleti tisztre, veszélyeztetve a „védett államtitkot”. A közleményt megelőzően pár órával viszont a parlamentben a kancellária államtitkára példálózott védett államtitkot jelentő személlyel. Azaz Gál J. Zoltán viszonválaszában arról beszélt, hogy Demeter Ervin nagyfejű. A hírügynökség közben a visszavonulót fújt kormányszóvivő-jelölt átvilágításának részeredményét taglaló névtelen titokszolgát citált. Több diszkréciót titokügyekben, látogatók pedig kíméljenek.