Nem esik messze az alma a körtefától

A Magyar Nemzet február 28-i számában tényfeltáró cikket tett közzé Az igazságügyi államtitkárnak nincs szakvizsgája címmel. A lap által megkérdezett jogi szakértők elmondták, hogy akinek „nincs szakvizsgája, az nem folytathat ügyvédi praxist, nem lehetne jogtanácsos, illetve természetesen fel sem merülhetne, hogy közjegyzői, bírói vagy ügyészi pozícióra pályázzon”. A leleplező írás szerzője különösnek tartja, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkári pozíciójában nincs ilyen jogszabályi követelmény.
A cikk szerzője – nyilván tudatosan – összekeveri az almát a körtével. Nem tesz különbséget a gyakorló és az elméleti jogász szakmai karrierje között. Ahogy egy egyetemi docensnek nem kell feltétlenül jogtanácsosi vizsgát tennie munkája színvonalas ellátásához, úgy – mondjuk – egy Fővárosi Bíróságon ítélkező bíró esetében sem szakmai követelmény a tudományos minősítés (példának okáért: PhD tudományos fokozat) megszerzése. Az államtitkári pozíciónak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban sem feltétele sem a jogi szakvizsga, sem a tudományos fokozat.
A magyar jogrendszer szerencsére nem keveri össze a kétféle lehetséges szakmai életutat. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény kimondja: „Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti jogászok (egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai) vagy legalább húszévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja.” Kierkegaard után szabadon: vagy-vagy. Számos kiváló alkotmánybíró jogi szakvizsga nélkül, de számtalan tudományos fokozattal lett megbecsült tagja a taláros testületnek.
Azt írja a szerző, hogy Kondorosi Ferenc „az utóbbi időben számos komoly szakmai felkészültséget igénylő jogi kérdésben nyilvánított szakmai véleményt”. Miért ne tehette volna meg az a jogász, aki 1997-ben PhD tudományos fokozatot, 2004-ben habilitált doktori címet szerzett? Miért ne nyilváníthatna jogi kérdésekben véleményt az Alkotmánybíróság korábbi főtanácsosa, a Harsányi János Főiskola alapító főigazgatója, az Emberi Jogok Magyar Központjának egykori igazgatója, a négy nyelven beszélő egyetemi docens? Miért ne tehette volna, ha támaszkodhat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kiválóan felkészült jogászainak tudására?
Számos kitűnő jogásznak nincs jogi szakvizsgája (sőt tudományos fokozata sem), mégis rendszeresen hallhatjuk-olvashatjuk álláspontját komoly kérdésekben, például arról, hogy Magyarországon demokrácia nélküli többpártrendszer van. Emlékszünk azokra az időkre is, amikor egy minisztérium türelmesen bevárta miniszterének államvizsgáját.
Ilyen bonyolult a világ. Vannak benne almák és – tudom, nehéz ezt megemészteni – körték is.
Dr. Petrétei József
igazságügyi és rendészeti miniszter

Petrétei József miniszter úr nem cáfolja azt az alapállítást, hogy Kondorosi Ferencnek nincs jogi szakvizsgája, ami – különösen az igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár szerénységről nem tanúskodó nyilatkozatai tükrében – megdöbbentette a jogásztársadalmat. Beosztottja súlyos szakmai hiányosságát pedig az sem enyhíthetné, ha esetleg az Alkotmánybíróság egyes tagjainak vagy magának Petrétei József miniszternek sincs ilyenje – amire természetesen várjuk válaszát.
De visszatérve az államtitkárhoz: ha Kondorosi Ferenc elméleti jogász, úgy véleményünk szerint nem biztos, hogy neki kellene nyilatkoznia olyan gyakorlati kérdésekről, amelyekhez ezek szerint nem feltétlenül ért. Nem szerencsés ugyanis, ha a tényállás ismerete nélkül minősíti az igazságszolgáltatás, például a Fővárosi Bíróság döntéseit. Kondorosi Ferenc államtitkár nyilvánvalóan érdekfeszítő és a jogtudományt segítő tudományos disszertációit sem minősíti nyilvánosan a Fővárosi Bíróság egyetlen bírája sem akként például, hogy „bízik benne, születik majd azért ennél színvonalasabb munka is ebben a témakörben”.