Száz pont

Március 4-én, vasárnap délután és este rendezi meg a Hír Televízió a harmadik országos jótékonysági borárverést. Erről beszélgettünk Borbás Máriával, az egyik ötletgazdával, a televízió ismert személyiségével.

Ki és mi adta az ötletet jótékonysági borárverések tartásához?
– A második világháborúig kiválóan működött a fővárosban egy bizonyos borárverező ház, amely az évjárat és a borvidék alapján határozta meg az új borok értékét. Mi, a Hír Televízió munkatársai némileg módosítva ugyan, de felélesztettük ezt a hagyományt. Az első országos jótékonysági borárverést 2004 februárjában tartottuk, a következő 2005 novemberében volt. Ez egyébként óriási marketinglehetőség a magyar borászoknak is, de a lényeg az, hogy az adományok száz százalékát nemes célra szánjuk, ami a hasonló akciók között is egyedülállóvá teszi.
– Hogy sikerült az első rendezvény?
– Minden várakozásunkat felülmúlta, ugyanis három hónapos szervezőmunka után az árverésen mindössze három óra alatt 24 millió forintot gyűjtöttünk össze. Ez azt jelenti, hogy a borászok által felajánlott palackok a kikiáltási árhoz képest tíz–tizenötszörös áron találtak gazdára. Nagyon meglepődtünk ezen, hiszen eredetileg három–négyszeres szorzóval számoltunk.
– Mi lehetett a titok?
– Először is óriási játékról volt szó akkor is, ami jótékony izgalommal töltötte el a résztvevőket és a nézőket. Ne felejtsük, hogy az árverések rendszerint szűk körben zajlanak, a mi esetünkben viszont a Hír Televízió nézői is bekapcsolódhattak a licitálásba! Természetesen az sem mellékes, hogy kiváló borok vártak gazdára. Ugyanakkor legalább ilyen fontos záloga volt a sikernek, hogy deklaráltan jótékony célra kívántuk fordítani a bevételt. Az első borárverésnek köszönhetően egyébként a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálattal összefogva teljesen felszereltük gyerekek életmentésére alkalmas eszközökkel az Országos Mentőszolgálat összes (!) rohamkocsiját és helikopterét.
– A következő borárverés is sikertörténetnek bizonyult?
– Egyértelműen. Az volt a célunk 2005-ben, hogy a Szent László Kórház területén rendbe hozzuk és berendezzük az úgynevezett Démétér házat. A második országos jótékonysági borárverésen három óra alatt 32 millió forint gyűlt össze, ami lehetővé tette, hogy a csontvelő-átültetésen áteső gyermekek normális körülmények között töltsenek el hat-nyolc hónapot az édesanyjukkal. A ház kapunyitásáig a mamák a földön aludtak a kicsik kórházi ágyánál, ami a legnagyobb jóindulat mellett is a törődés rovására ment; most pedig steril és egyben családias környezetben gyógyulhatnak a kis betegek.
– Jelentősek a fenti összegek. Ilyen adakozó kedvűek honi vállalkozóink?
– Hadd jegyezzem meg, hogy minden borárverés előtt több hónapos szervezőmunkát végzünk, hiszen a licitáló cégek, üzletemberek bizalmát nemcsak megszereznünk kell, hanem meg is tartanunk. Mivel hazánkban éveken keresztül botrány botrányt követett az alapítványok világában, úgy döntöttünk, hogy csak olyasmibe vágunk bele, ami nagyjából egy év alatt megvalósulhat. Nos, támogatóinknak rendre beszámolunk a munkálatok szakaszairól és persze a végeredményről, amiből mindenki láthatja, hogy jó helyre ment a pénze. Érdekes egyébként, hogy az árverésen részt vesznek hazai kis-, közép- és nagyvállalkozások is.
– Kit mi sarkall a részvételre?
– Van, aki szenvedélyes gyűjtő, van, aki családi érintettség okán az átlagnál fogékonyabb a beteg gyermekek gondjai iránt, és van, aki jótékony célra is szeretne fordítani vagyonából. Derűlátó vagyok, mert tapasztalataim szerint Magyarországon egyre több olyan üzletember van, aki felelősséget érez embertársai iránt.
– Ebben az esztendőben mi a céljuk?
– Autista gyermekeknek szeretnénk létesíteni egy biogazdálkodásra berendezkedő majorságot. Az idén már nagyon sok helyre kellene a pénz az ismert okok miatt, de döntésünket megkönnyítette, hogy a Családmese című műsorban találkoztam Ébner Gyuláékkal, akiknek a negyedik gyermekük autista. Sajnos ez egyáltalán nem ritka eset, korunk egyik népbetegségéről van szó, ugyanis a civilizált világban hétévente megduplázódik az ezzel a kórral küszködők száma.
– A legtöbben nem tudják pontosan, mivel küzdenek ezek az emberek.
– Valójában kommunikációs betegséggel. Az autisták kívül-belül tökéletesen épek, ugyanannyi tehetség van köztük, mint egészséges embertársaik között. Sokan meg éppen azt hiszik, hogy az autisták rendszerint kiemelkedő képességű személyek, holott az igazság az, hogy egyvalamire kattannak rá – ők is így mondják –, amit aztán rendkívül jól csinálnak. Egyvalamire összpontosítanak, de arra hihetetlen módon, s ezen a területen tökéletes munkát képesek végezni. Fontos rájönnünk arra, hogy mi érdekel egy ilyen beteget, ugyanis ha valamiben kiteljesedhet, sőt még sikeres is, akkor viszonylag jól be tud illeszkedni a társadalomba. A legszörnyűbb viszont az, ha egy autistát elmebeteggé nyilvánítanak és félrekezelnek. Ébnerék nem hagyták, hogy a gyermeküket rácsos ágyba zárják, sőt sikerült eljutniuk Írországba, ahol évek óta igen fejlett szintű az autisták kezelése. Az ottani tapasztalatok alapján döntött úgy az Ébner család, hogy a Napsugár ’67 Alapítvány égisze alatt megpróbál majorságot építeni a Heves megyei Karácsondon. Több ilyen létesítményt terveznek az országban, hogy méltó körülmények között lehessen elhelyezni a gyermekeket.
– Miért pont majorságra van szükségük az autistáknak?
– Az ő szempontjukból nincs fontosabb, mint a nyugalom és a kiszámíthatóság, ezért a mezőgazdasági munkánál ideálisabbat nehéz lenne elképzelni a számukra. Egy autistának a váratlan helyzetek okozzák a legrosszabbat, s ilyenből egy majorban kevés akadhat. Legtöbbjük visszailleszthető a társadalomba, ha beáll az élete valamire, olyannyira, hogy akár önfenntartó is lesz. Ugyanakkor egy ilyen majorság életük végéig otthont tud biztosítani az arra rászorulóknak. Ez bizony a szülőket is megnyugtathatja. Karácsondon, azon a területen, amelyet az önkormányzat adományozott az alapítványnak, már épül egy zöldségfeldolgozó, de reményeink szerint lesz itt biosajtüzem és kézművesműhely is. A gyerekek pedig nevelőikkel úgynevezett tanyabokrokban laknak majd, amelyeket helyi népi építészeti stílusú házacskákból alakítanak ki. Ezek építőanyagára szeretnénk gyűjteni a mostani árverésen. Azért csak erre, mert a szak- és segédmunkát sokan felajánlották, több százan érkeznek majd segíteni különböző időszakokban.
– Milyen borok segíthetik elő mindezt?
– Magyarország legkiválóbb borászai egy éve készülnek arra, hogy felajánljanak méltó tételeket erre az alkalomra. Igazából már a bőség zavarával küzdünk, így legalább a tévénézők is hasonló színvonalú tételekre szavazhatnak, mint a résztvevők a helyszínen. Több évjáratsort kaptunk például a legnagyobb borokból Tiffánéktól, Thummereréktől vagy Vesztergombiéktól. Ezeknek az évjáratsoroknak azért rendkívül magas az értékük, mert már nem beszerezhetőek. Mindemellett például a szekszárdi Takler-pincészetből kaptunk egy háromliteres csodát, amely különösen szépen megérett. Gere Attila pedig egy 12 literes palackkal lepett meg bennünket, amelyet a világhírű Rippel fivérek mutatnak be. Kicsit izgulunk is, mert egymást zseniálisan tudják emelgetni, de a borokat is akrobatikus elemek segítségével kívánják prezentálni. Amúgy Freund Tamás és Reviczky Gábor mellett Grosics Gyula is a vendégünk lesz, aki egy olyan palackot fog ajánlani, amelyet Puskás Öcsi bácsi dedikált a hetvenedik születésnapján. Lesz Bartók bor és egy egészen új különlegesség: a mádi Royal tokaji egyik eszenciája, amely a Wine & Spirits című neves amerikai szaklap történetében az első és ez idáig egyetlen olyan ital, amely megkapta a legmagasabb száz pontot… Ez ám az országimázs, de csak nagyon kevesen tudnak róla idehaza! Tehát egy ilyen palack nedű is gazdára vár a licitáláson. És még két különlegesség: a legrégebbi bor 1912-es (!), valamint lesz olyan palack is, amelynek a tartalma 1956 őszéről való…
– Pontosan mikor lesz a harmadik országos jótékonysági borárverés?
– Március 4-én a Hír Televízióban már déltől bejelentkezünk óránként, hiszen a nézők licitálása és adományozása már ekkor elkezdődik. Időről időre ajánlunk majd borokat nézőink figyelmébe. Este hét órától pedig kapcsoljuk a Gundel éttermet, ahol a meghívott vendégek licitálhatnak. Az sem akadály, ha valaki nem tud részt venni a licitáláson: adományvonalunkon bármilyen kis összeggel lehet segíteni az autista gyermekeket.