Tengelytörés

Amilyen hirtelen támadt néhány évvel ezelőtt az észak-koreai nukleáris fegyverkezési vita, olyan gyorsasággal látszik most lecsillapodni. Ebben a történetben azonban minden csak látszat, s miután a sokszereplős, bonyolult diplomáciai háttérmunkának egyelőre még a főbb irányvonalai sem látszanak, jobb, ha felelőtlen jóslatok helyett az ismert tényekre összpontosítunk. Ezek sorában kétségkívül az a legfontosabb, hogy a februári hatoldalú tárgyalásokon Phenjan végül beadta a derekát, azaz hajlandóságot mutat legfőbb atomlétesítményének leszerelésére. Kezdettől fogva világos azonban, hogy a világ utolsó sztálinista diktatúrája ezért a lépéséért nemzetközi segélyt és politikai garanciákat követel, így joggal gondolhatjuk, hogy az elmozdulás alapja a tárgyalópartnerek valamiféle engedménye lehetett. Akárhogyan is áll a helyzet, Észak-Korea immáron csak billeg a „gonosz tengelyén”, és meglehet, hamarosan osztozik egy régebbi főgonosz, Líbia sorsában, azaz általános közellenségből semleges kívülállóvá válhat. Az összeölelkezésig azonban alighanem hosszú még az út. Az Egyesült Államok és Irán viszonya minden eddiginél viharosabb, és előfordulhat, hogy a koreai szál kiiktatása után Washington minden figyelmét valódi ellenfelére, térségbeli terveinek legfőbb akadályozójára, Iránra fordítja. Az amerikaiak észak-koreai kommunikációja ezekben a napokban a Teheránhoz fűződő kapcsolatrendszer szöges ellentéte: ez utóbbi esetében az érdes hangú üzengetés dívik, míg Phenjannal nem kisebb ügyről, mint a máig lezáratlan hidegháborús fejezetről egyezkedik nagyvonalúan és látványosan az amerikai vezetés. Washington tehát nagyfokú nyitottságot mutat, Észak-Korea szomszédai fellélegezhetnek, Oroszország és Kína talán még valamennyi presztízsnyereséget is elkönyvelhet.
Csak Iránban nem felhőtlen a hangulat. Mostantól ők képezik a „gonosz tengelyét”, a többi „gonosz” lassan kikopik mellőlük. Aligha véletlen, hogy Teheránban máris bejelentették: továbbra is készek nukleáris programjukról előfeltételek nélkül tárgyalni az Egyesült Államokkal. Ezt a hívást azonban Washingtonban nem hallották meg. „Gonosz” nélkül – a jelek szerint – 2007-ben nem léteznek nemzetközi kapcsolatok.