Megválasztása sok szlovákiai elemzőnek okozott meglepetést. Ön mennyire bízott a sikerben? Ilyen eredményt várt a szombati tisztújító közgyűlésen?
– A szlovákiai elemzők és szemleírók többsége nem tud magyarul, alig vagy egyáltalán nem ismerik azt a régiót, ahol a magyarok laknak, önálló szociológiai vagy politikai felméréseket nem tartottak a magyarság körében, ennélfogva csak az önmaguk által kialakított közhangulatból indulhattak ki a közgyűlést megelőzően. Ez lehetett a meglepetés oka. Én viszont körbejártam az országot, találkoztam a párt tagjaival, de elbeszélgettem vagy száz független értelmiségivel is. Amikor pedig azt tapasztaltam, hogy a pártban és a társadalomban is nagy a változás iránti igény, s mert a megújulást a személyemmel kötötték össze az emberek, már a győzelem esélyével döntöttem el, megméretem magam Bugár Bélával szemben. Persze biztosra nem mehettem, szoros eredményt vártam, az viszont bejött, hiszen 14 szavazattal szereztem többet a volt elnöknél.
– Bugár Béla azzal vádolta meg, hogy hazugsággal nyert, mert azt állította, a volt elnök egy szlovákiai vállalkozói csoport embere. Ön viszont felajánlott neki több posztot is a párt vezetésében, de Bugár elhárította minden próbálkozását. Miként fogadta a volt elnök reagálását?
– Emberileg megértem Bugár Bélát, hogy nehezen viseli a választás eredményét, de szerintem alszik majd rá néhányat, és lecsillapodik. Emberi és politikai nagyság kérdése, miként emészti meg valaki a kudarcot. Én nagyra tartom Bugár Bélát, szerintem a párt élcsapatában a helye, s remélem, a későbbiekben meg is találjuk az együttműködés formáit.
– A közgyűlés, illetve az elnöki kampány kapcsán többen is megemlékeztek a korábbi három pártról, vagyis a Magyar Koalíció Pártja megalakulása előtti időről, s a kialakult vitát arra vezették vissza, hogy az egykori liberális Független Magyar Kezdeményezés tör a hatalomra. A kampány során gondolt erre?
– A hárompártiság úgymond hagyatékára csak olyanok gondolhattak, akik egyáltalán nem ismerik a pártot, akiknél a múlt század legvégén megállt az idő. A Magyar Koalíció Pártja 1998-ban alakult, s a korábbi – mondjuk így – megosztottság legfeljebb még egy-két évig volt érezhető, a kormányzati szerepvállalás, a nehéz feladatok elmosták a határokat. Arról nem is beszélve, hogy azóta az MKP taglétszáma háromszorosára nőtt. Ami örömmel tölt el, hogy a 12 ezer tagból ezren az ifjúsági csoportban dolgoznak, azaz a pártban többségében vannak azok, akiket a hárompártiság nem érintett, sőt már olyanok is sokan vannak, akik nem is igazán emlékeznek azokra az időkre. Az más kérdés, hogy a pártban valóban fellelhetők olyan értékek, mint a polgári konzervativizmus, a kereszténydemokrácia vagy a nemzeti szabadelvűség, de ezek az elv- és értékrendek szépen megvannak egymás mellett. A tagság soraiban lévő feszültség forrása, a változás iránti igény inkább abban mutatkozott meg, hogy megjelentek a párt különböző szerveiben azok az emberek, akik saját anyagi és egyéb előnyeiket szerették volna biztosítani a párton keresztül, ami egészségtelen folyamat volt. Ezt kell megállítani, a párt új vezetésének az az egyik legnagyobb és talán legnehezebb feladata, hogy háttérbe szorítsa ezeket az erőket, és újra stabil, szavahihető, az emberekért cselekvő, értékközpontú pártként jelenjünk meg az emberek előtt. Olyan nyitott pártként, amelyben minden véleményt el lehet mondani, s a döntéshozatal során nem a valamilyen fajta hatalmi erő lesz az érv, hanem fordítva: az érvek ereje kristályosítja a közösen felvállalt célokat.
– Megválasztását követően felmerült, irányt vált-e az MKP? Balra fordul, esetleg radikalizálódik?
– Ez talán azzal függ össze, hogy elnöki kampányomban többször is hangsúlyoztam politikánk szociális dimenzióját. Ez azonban nem jelent irányváltást, az MKP jobbközép párt marad, csupán jobban összpontosítunk európai partnereink és az Európai Néppárt által vallott szociális piacgazdaságra és a társadalmi szolidaritásra, merthogy ezek az igazi konzervatív és kereszténydemokrata értékek. Nyilvánvaló, hogy a legjobb szociális politika a munkahelyteremtő, stabilan növekvő gazdaság, de vannak olyan rétegek, amelyek esetében az első lépés megtételéhez segítséget kell nyújtani. Ami a radikalizálódást illeti, igazából nem is értem, miről szól a kérdés. Az MKP mindig is elítélt mindennemű szélsőséget, minden politikusára a kompromisszum-, ha úgy tetszik, a konszenzuskeresés volt a jellemző, s ez így is marad.
– Fontos kérdés lesz a párt sikerességét illetően az is, milyen partnereket talál a szlovák politikai színtéren, s miként alakulnak a kapcsolatai Magyarországgal. Várhatók e tekintetben változások?
– Mint az Európai Néppárt tagjának, adottak a partnereink Szlovákiában, hiszen ugyanezen párttömörülés tagjai a jelenlegi ellenzéki pártok, vagyis a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, valamint a Kereszténydemokrata Mozgalom. Az a fontos, hogy mind a három párt mihamarabb kialakítsa ssaját programját, meghatározza legfontosabb céljait, és azokat öszszehangolva sikeresen képviseljük elképzeléseinket a parlamentben, megalapozva egy esetleges választási sikert 2010-ben. Magyarországgal kapcsolatban hasonló a helyzet, nyilván néppárti partnereinkkel építjük tovább a kapcsolatokat, a mindenkori kormánnyal, a parlamenttel és minden más hivatallal pedig a kiegyensúlyozott együttműködés lehetőségét fogjuk keresni.
origo.hu
„Kamu!” – Kálmán Olga kommentálta Ukrajna EU-s csatlakozását – videó
