Ellenségkeresés

Valami egészen különleges esemény történhetett múlt pénteken. Nem tudjuk pontosan, micsoda, lehet, valami újabb borzalmas és rettenetes dolog, de az is lehet, hogy valami nagyszerű. Felesleges találgatnunk, inkább reménykedjünk, hogy a miniszterelnök úr egyszer megosztja velünk a titkot: miféle történés hatott rá oly mélyen és megrázóan, hogy feladta eddigi politikai hitvallását, felülbírálta és átértékelte nézeteit, új irányba állította pályáját.
Mert mindez bekövetkezett, még akkor is, ha sem az „objektív baloldali”, sem a „részrehajló jobboldali” sajtó nem foglalkozott vele a jelentőségéhez méltó módon és terjedelemben. S erre még az sem mentség, hogy a nagy horderejű fordulat az MSZP hajósi, zárt ajtók mögött megtartott összejövetelén következett be, s mint tudjuk, az ilyen jellegű tárgyalásokról roppant szelektíve szivárogtatják ki az információt. Ám a lényeg eljutott a közvéleményhez, s itt az ideje, hogy a sok körülményeskedés után mi magunk is rátérjünk. Szóval arról szónokolt a mi tisztelt, kedvelt, szeretett miniszterelnökünk, hogy ezentúl már nem a Fidesz a fő ellenség, hanem az ország sok gondja, baja, mostantól kezdve azokat kell legyűrni ahhoz, hogy jobb sora legyen az ország lakóinak.
Ízlelgessük ezeket a fergeteges gondolatokat! Az őszödi beszéd hosszabb és indulatosabb volt, de tartalmában, őszinteségében, jelentőségében a Hajóson elhangzott pár mondat legalább annyira fontos és átütő. Egyrészt beismerése annak, hogy az ország sorsáért felelős, demokratikusan választott kormányfőnk eddig a legnagyobb ellenzéki párt rágalmazását, bemocskolását, szétverését tartotta legfontosabb feladatának. Kár lenne vitatni, fenti kijelentése pillanatáig valóban ebben a szellemben tevékenykedett. Mint őszödi beszédében bevallotta, még a kormányzást is elhanyagolta. A tavalyi gyónás után joggal reméltük, hogy Gyurcsány felhagy az önfényezéssel és az ellenzék szapulásával, s megpróbál az ország igazi gondjaival foglalkozni. Ám az eltelt kilenc hónapban is elsősorban a Fideszt gyűrte, bokszolta, rugdosta mint első számú és egyedüli közellenséget. Megvilágosodott volna a mi drága miniszterelnökünk pont péntek estére, és pont Hajóson? Mindenesetre biztató jel: a kormányfő ráébredt arra, hogy az országnak a Fidesz létén kívül is vannak gondjai, bajai. Például az eladósodás, a költségvetési hiány, a középosztály elszegényedése, a szegények fokozódó nyomora, gyalázatos lemaradásunk az EU-hoz újonnan csatlakozott országokhoz képest. Ezek olyan jelenségek, amelyeket nem lehet az idők végezetéig behelyettesíteni a Fidesszel. Hozzátesszük, Gyurcsány nem részletezte az ország bajait, csak utalt azokra, mondván: a reformjai következtében mind megoldódnak, csak egyensúly kell meg magasabb növekedés. Kár, hogy józan számítások szerint a gyurcsányi reformok kimondottan az egyensúly és a magasabb növekedés ellenében hatnak – a Fidesz egyetértésétől vagy ellenvetéseitől függetlenül.
Örvendezzünk a miniszterelnök váratlan felismerésének és átalakulásának! Rájött, hogy kormányfőként nem személyes nyavalyáit, hanem az ország problémáit kéne megoldania. (Reméljük, valóban rájött, s nem holmi retorikai fogás volt részéről.) S ki tudja, talán a legközelebbi, zárt MSZP-s összejövetelen még azt a nyilvánvaló igazságot is elkotyogja, hogy az ország bajait döntően ő maga, a pártja, az általa vezetett koalíció idézi elő. Igaz, ezt nem fogják kiszivárogtatni.