Érzelmi sokkhelyzetben

Jól csak a szívével lát az ember – mondja Antoine de Saint-Exupéry regényében a róka, miután a kis herceg megszelídítette. A fejnek és a szívnek ez a különválasztása azt állítja, hogy sokkal többet ér, ha valamit a szívünkkel, azaz érzelmeinkkel is tudunk, mintha csak racionálisan, az elménkkel. A XX. század második felében tudományos kutatómunka kezdődött ez irányban. Megvizsgálták az egyének és az együttműködő csoportok teljesítményét, a különböző vezetési stílusok következtében megszületett hatékonysági eredményeket. Az eredmények átütőek voltak; az intelligenciahányados már közismert fogalma mellé felsorakozott az érzelmi intelligencia és az érzelmi hányados fogalma is (Goleman, 1997 és Filliozat, 1998). Ahol az eredmény a vártnál gyengébb volt, arra volt visszavezethető, hogy a projektek vezetői képtelenek voltak munkatársaikat érzelmileg maguk mellé állítani.
A magyar érzelmes nép. Nyilvánvaló lett ez például akkor, amikor a tizennégy kisvasút megszüntetését kellett elviselni. Most látjuk, mennyire sokat érnek az együtt dolgozó munkacsoportok, a teamek. A magyar egészségügy alulfinanszírozott volt, és ennek következtében minden realitást nélkülöz a mai „reform”, amely további elvonásokkal és a munkacsoportok szétdarabolásával próbálja megoldani a gondokat. Mélyen indokolt az a fájdalom is, amit az iskolák megszüntetése okoz. Most látjuk csak igazán, hogy mekkora értéket jelent az ország egészében a személyiségeket, a személyi értékeket és eredményeket életben tartó, kiscsoportokból álló háló. Ennek széttörésével a szociális energia rombolódik szét. Ez az energia szaporította és növelte meg gazdaságilag is a teljesítményeket az Orbán-kormány idején (lásd Nemzeti Színház, Mária Valéria híd, Terror Háza Múzeum, Millenáris park, az árvízi újjáépítés, majd a Széchenyi-terv révén a sárvári termálfürdő és más turisztikai létesítmények, ugyanakkor a költségvetési egyensúly fenntartása). Ez a kormány nem nélkülözte az érzelmi energiák bevetését a millennium tiszteletére és a Szent Koronával kapcsolatban sem.
Mai kormányzatunk tevékenységében viszont minden érzelmi elemet nélkülözni látszik. A vezetők előtt fekete függöny van, amely elzárja őket a néptől. Ez a függöny átszakíthatatlan, mert saját rációjuk, gondolati elképzeléseik függönye. Emiatt alakult ki a vészhelyzet, amiről a gyurcsányi Szembenézés dolgozat is beszélt. A közös problémamegoldások hiányoznak. Az ország népe ezt látja, érzi, de nem tudja, hogyan kerüljön ki ebből a helyzetből, mivel az emberek magánéletükben a kormányzás (átszervezések, tömeges elbocsátások stb.) által előidézett érzelmi sokkhelyzetben vannak. Ez az állapot azért alakult ki, mert bármely pozitív ajánlat civil részről elutasításra talált. Csak egyetlen példa: az Egészségügyi Kerekasztal évek óta működik, a kormány mindig kapott meghívót, de soha nem ment el. A bajokat a vezetők lelkükben úgy dolgozzák fel, hogy kivetítik a Fideszre és elnökére. Ők maguk nem megfelelően, sőt talán egyáltalán nem kormányoznak, csupán projiciálnak. Az emberek még élnek, sőt vannak, akik még jól is élnek, de a magyar nép egésze a súlyos és visszavonhatatlan lecsúszással kell hogy szembenézzen. Egyetértünk Techet Péter egyetemi hallgató írásával, amely a március 29-i számban jelent meg.
Mi mint az emberi kapcsolatok tudományának szakemberei, kérjük a Magyar Köztársaság elnökét, hogy legyen ennek az országnak mint társadalmi nagycsoportnak is a vezetője, és ezáltal fogja össze és hozza lendületbe az erőit. Jól csak a szívével és eszével együtt lát az ember!
A Szociális Energia (országos közhasznú) Egyesület kutatócsoportjának tagjai: dr. Körmendy Györgyi pszichológus, pszichoterapeuta, igazságügyi szakértő, dr. Kappéter István pszichiáter, elnök, dr. Kelenföldi Ferenc belgyógyász orvos, Ormay Tom csoportanalitikus, Fehér Mária pszichológus, Szász János közgazdász, Bereczki József mérnök, Szabó Márta tanár