Kirekesztő kormánymajális

Ha valaki távoli földrészről csöppenne hozzánk, és elolvastatnának vele egy-két olyan MSZP-s közleményt, mint a hét végi, meg merne esküdni, hogy a szocialisták az ellenzék keserű kenyerét eszik. Mert mi másra is gondolhatna a magyarországi abszurd viszonyokhoz hozzá nem szoktatott ember, miután elhatol hozzá az a jajveszékelés, amit a kormányerők csapnak az ordas eszmék állítólagos tombolása kapcsán. Meg is sajnálná szegény baloldaliakat, amiért kénytelenek elviselni egy diktatórikus, felelőtlen hatalom tobzódását, amelynek rendőrminisztere és főkapitánya engedélyezi a nemzetközi újfasiszta-találkozót Budapest szívében, a Hősök terén, mint februárban.
Aztán képzeljük magunk elé, milyen arcot vágna a külhoni vendég, amikor közlik vele: az egyik rémületből a másikba eső politikusok jelen állás szerint folyamatosan kormányon vannak öt esztendeje. Tehát végül is saját maguktól rettegnek, hiszen irracionális félelmük tárgyát permanensen gerjesztik, hogy menetrendszerűen mindenért az ellenzéket tegyék felelőssé. Igaz, nem történik semmi különös, csupán pár száz ember összegyűlik ilyenkor, s akár lehetne örvendezni is azon, hogy hazánkban milyen kevesen fogékonyak a nem szalonképes elképzelések iránt.
Az MSZP azonban mintha ragaszkodna a bevált ellenségképhez. Akár egy agyonhasznált gumimatracot, próbálják újból és újból felpumpálni a leselkedő, úgynevezett szélsőjobboldali veszélyt. Csak hát úgy járnak, mint az a tehetségtelen szakács, aki egyetlen, többször felmelegített ételt tálal föl mindig a vendégseregnek, ám egyre kevesebb embernek van gusztusa a kétes koszthoz. Ezt egyértelműen jelzik a közvélemény-kutatási adatok. Olyan helyzetbe lavírozta magát a koalíció, amiből már nem lehet puszta hiteltelen ígéretekkel kikecmeregni. Az osztogatnivaló már jó előre rokonok, barátok és üzletfelek zsebeibe vándorolt.
Azért május elsejének mint a baloldal szakrális ünnepének megadja a módját a jelenlegi kormány. Maga a párt a Városligetben rendezi szokás szerint a majálist, ám ne legyen kétsége senkinek: a Hősök terén megtartandó, az európai uniós csatlakozás évfordulójára beharangozott ünneplés is a kormánypárti reklámorgia jegyében fog lezajlani. Ugyanazon a helyen, ahová idén február 10-én a kormány által irányított rendőrség engedélyezte a becsületnapi újnáci felvonulást, hogy ezt követően a baloldali liberálisok kedvükre kisikoltozhassák magukat. S ugyanazon a helyen, amelytől nem is olyan régen még kézzel-lábbal igyekezett távol tartani a Fideszt az álbaloldali garnitúra. Azt a Fideszt, amely kormányon meghiúsította az újnáci öszszejöveteleket.
Milyen érdekes, hogy a hely szellemét magára nézve már nem tartja veszélyesnek a kormánykoalíció. Annyira nem, hogy uniós csatlakozásunk harmadik évfordulójára éppen oda tervezik a nagyszabású, egész napos ünnepséget, ahol nemrég még az úgymond a második világháború alatti idők rossz emlékeit visszahozó szélsőségesek masíroztak. (Papíron az EU-csatlakozáskor itt rendezett ünnepségekre emlékeznek, ám akkor megint itt a kérdés: ha annyira kompromittáló a genius loci, miért az EU-csatlakozás ellen kampányoló MIÉP törzshelyén ünnepeltek már 2004. május 1-jén is?) S elgondolkodtató: alig több mint fél esztendeje, az október elsejei önkormányzati választás előtt a Fidesz és a KDNP kampányzárójának ugyanezen a helyen való megrendezését még foggal-körömmel akadályozták. Bevetették a nehéztüzérséget is: a Nemzetbiztonsági Hivatal információira hivatkozva maga Szilvásy György kancelláriaminiszter jelentette be síri hangon, hogy nem tudják garantálni a polgári párt gyűlésén részt vevők biztonságát, mert értesüléseik szerint a készülődő terrorista csoportok akár merényletet is elkövethetnek a Hősök terén. Már-már arra is gondolhatunk, hogy valami furcsa, titkos kapcsolat van a mai kurzus és az úgymond szélsőséges erők közt. Hisz miként lehet, hogy egyre csak a polgári pártok rendezvényei ellen fenekednek fegyvereiket fényezve ezek a titokzatos erők? Ám ha az MSZP–SZDSZ tart ugyanott gyűlést, a leselkedő veszélyek mindjárt háttérbe szorulnak.
Kezd igen-igen feltűnővé válni, hogy a Hősök terén mindenki tarthat ünnepségeket, gyűléseket, csak a műbaloldal hatalma számára egyedül veszélyes polgári erők nem. Pontosan tudják az új arisztokraták, hogy valójában csak a kormányképes alternatívára kell élesíteniük a nyilaikat s rágalmaikat, mert ez az egyedüli formáció, amelyet indirekt módon sem tudnak hatalmuk megtartására felhasználni – mint szemet a láncban. A szocialisták portáján mindenesetre nagyon csalódottak lehettek, hogy a vészjósló kataklizmaprognózisok ellenére a hét végi megemlékezés rendben ért véget a millenniumi emlékműnél, s nem volt alkalmuk a rendőri erők bevetésével szemléltetni, hová fajulnak a dolgok, ha az úgymond békeszerető, demokratikus erők nem fognak össze, hogy együtt vezethessék a népet a reformok útján. Pedig a százmilliókért fölvett kormányzati píárosok már előre meg is fogalmazhattak néhány idevágó, agresszíven aggódó felhívást, mitől, hogyan és mikor határolódjon el a parlamenti ellenzék, továbbá sürgősen hívja vissza az utcáról az általa feltüzelt csőcseléket. „Országomat egy kis szélsőségért” – jajdulhatott fel a milliárdos miniszterelnök, amiért nem tudja ismét összefogásra szólítani a „békés többséget” a harmadik köztársaság védelmében.
Így viszont kénytelenek alulhiszterizált légkörben megrendezni azt a május elsejei fiesztát, amelynek csak a reklámkiadásai huszonnégymillió költségvetési forintra rúgnak. Egy olyan időszakban, amikor mindenhonnan csak pénzt vonnak el, létfontosságú egészségügyi és oktatási intézményeket, vasútvonalakat szüntetnek meg, emberek tízezreit rakják az utcára, s a rég nem látott magas infláció a maradék filléreket is kiforgatja az emberek zsebéből. S vajon milyen ünnepelnivalót hagytak a társadalomnak az európai uniós csatlakozáson, ha a tavalyi, éppen a Hősök terénél propagált kormányfői ígéretekkel szemben egyáltalán nem áramlik nemhogy tizenötezer-, de még ezermilliárdnyi forint fejlesztési pénz sem? Ami pedig jön, az a szocialista rokonok, barátok és üzletfelek bankbetétjét dagasztja. Azért borítékolható, hogy mindennek ellenére Gyurcsány Ferenc még hivatalban lévő kormányfő fog majd beszédet mondani a Városligetben. Lelki szemei előtt az évfordulók bűvkörében élve nyilván megjelenik az éppen ötven évvel ezelőtti munka ünnepe, amelyre a dolgozók tömegeit hajtották ki a Hősök terére. Akkor Kádár János mondott beszédet, megteremtve a konszolidáció mítoszát. Amit akkor is reformnak hívtak.
Természetesen fel sem merül a multikormányban, hogy a parlamenti ellenzéket is bevonja az ünneplésbe. Akkor sem, ha tudja, milyen jelentős mértékben járult hozzá a polgári oldal az EU-csatlakozáshoz – kormányzati pozícióban, majd parlamenti támogatással, s szimpatizánsainak a népszavazáson igennel való voksolásra biztatásával. A diszkriminatív, gyűlöletkeltő kormányzati tendenciák miatt nem volt átgondolt lépés a zérótolerancia-kiáltvány közrebocsátása a kabinet részéről. Hiszen a lakosságot kirekesztő, szélsőséges kormány saját felelőtlen politikájával szemben is zéró toleranciára szólítja fel a társadalmat.