Nem csak nagy gólokat ütve, kimondottan erős ellenféllel szemben lehet emlékezetes mérkőzést játszani. A csütörtöki Magyarország–Nagy-Britannia találkozó erre szolgáltatott bizonyságot. A kitartás, az egység, a hit megnyilvánulása legalább ennyire sportérték. A magyar válogatottnak a 29. percben minden oka meglett volna arra, hogy megtörjön. Kettős emberelőnyben hiába bombázta bő egy percen át Lyle kapuját, csak nem tudta bevenni, nem úgy Phillips Szuperét egy váratlan kiugrás végén, amivel a britek 2-0-ra elhúztak. Erre mondják, hogy lélektanilag döntő találat. Semmi rendkívüli nem történt volna, ha a magyar csapat ekkor feladja a meccset. A feljutásra már nem volt esélye, a kiesés nem fenyegette, a második és a negyedik hely között sportszakmailag alig van különbség.
Ám vannak más szempontok is. A magyar jégkorong-válogatott éppen azért méltó az elismerésre, mert ha fizikailag, technikailag nem is, lélekben, szellemiségben tökéletesen képzett társaság. A magyar hokit hátországa nemhogy az A csoportos tagságra, de még Nagy-Britannia legyőzésére sem predesztinálja. Az öt jégcsarnoktól a harmincöt játékosig sorolhatnánk a C csoportos adottságokat, mégis évről évre az elitet célozzuk meg. Csakis azért, mert ez a maroknyi „sereg” lehetőségeihez mérten tényleg mindent, de mindent megtesz a sikerért. Ha mindez pátoszosan hangozna, fussuk végig azt a gondolatkört, hasonló helyzetben labdarúgóink miként reagálnának, pontosabban reagáltak már számtalanszor.
Ösztönösen a szurkolók is megérzik ezt a lelki többletet. Már az is dicséretes, hogy feljutási remények híján is durván ezer magyar lelkesítette csütörtökön a csapatot. Kangyal Balázs csapatkapitány is az egymásra találással indokolja a sikert:
– Az olyan meggyalázott szavak, mint becsület, hazaszeretet, a mi csapatunk számára nagyon fontosak. Óriási erőt adott, hogy a közönség 0-2-nél is buzdított minket, majd a második szünetben néhányan kifeszítettek egy magyar zászlót a játékoskijáró fölé. Én vesztett állásban is azt sulykoltam, hogy nyerünk, ezen gesztus után pedig minden kételyem eloszlott.
Kangyalt arról is faggattuk, a szlovének legyőzése teljesen reménytelen volt-e.
– Nem szabad magunkat áltatnunk: a szlovének jobbak nálunk. Ennek ellenére akár nyerhettünk vagy legalább szorosabb meccset játszhattunk volna. Azt hittük, a szlovéneket nyomja majd jobban az esélyesség terhe, ezzel szemben inkább bennünket bénított a lehetőség, hogy feljuthatunk, ha legyőzzük őket. Nagyon szerencsétlenül alakult az első négy perc, mi kapuvasat, ők viszont két gólt ütöttek, de 3-1-nél még mindig szorossá tehettük volna a mérkőzést. Nem véletlen, hogy a szlovének úgy örültek a negyedik góljuknak, mintha már akkor megnyerték volna a világbajnokságot.
A jövőt tekintve az a nagy kérdés, a most elszalasztott esély örökre kiölte-e a mieinkből a hitet, hogy valaha is feljuthatnak az A csoportba. Kangyal Balázs határozottan felel erre:
– A magyar hokit az a remény élteti, hogy egyszer eljutunk oda, ahová egyébként nem tartozunk. Ha nem így lenne, a mostani szintet sem érjük el soha. Szó sincs arról, hogy most megtörtünk volna. Jómagam a harmincnyolcadik évemet taposom, de nem áll szándékomban abbahagyni. Saját tapasztalatom alapján állítom, még ebben a korban is lehet fejlődni, szeretnék megfelelni az újabb kihívásoknak. Ha nagyon derűlátó akarok lenni, már adott a program és a cél a következő idényre. Ha minden jól alakul, a Volán elindulhat az osztrák bajnokságban, ettől a válogatott is csak jobb lesz, s egy év múlva újra megpróbáljuk kiharcolni a továbbjutást!
A vb állása: 1. Szlovénia 12 pont, 2. Magyarország 9, 3. Litvánia 6, 4. Japán 5, 5. Nagy-Britannia 3, 6. Románia 1. A mai, utolsó forduló párosítása: Magyarország–Japán, Románia–Nagy-Britannia, Szlovénia–Litvánia. Az egymás elleni eredmények miatt Magyarország már nem foghatja be Szlovéniát, Litvánia pedig Magyarországot, Romániának a bennmaradáshoz le kellene győzni Nagy-Britanniát.
origo.hu
Ezekről a törvényekről döntött az Országgyűlés
