Túszszabadítással „fizetett” Prodi?

Ismét viharfelhők gyülekeznek az olasz–amerikai kapcsolatok égboltján. A tét újra az afganisztáni misszió sorsa, amely egy hónappal ezelőtt már megbuktatta Romano Prodi balközép kormányát. A felsőházban paraszthajszálnyi előnnyel bíró kormánykoalíció ezúttal azonban sikeresen átpasszírozta a törvényhozáson a 2000 olasz katona afganisztáni küldetésének finanszírozását, amivel Prodi – rövid távon ugyan – fellélegezhetett.
A szenátorok igenjeinek ára azonban jóval nagyobb volt, mint azt bárki is gondolhatta volna. A külpolitikai irányvonalban mindig is erősen ellentétes nézeteket valló tizenkét párti balközép szövetségen belül az Amerika- és háborúellenességüket nyíltan vállaló kommunisták ugyanis váratlanul hatalmas „támogatást” kaptak a La Repubblica napilap újságírójának, Daniele Mastrogiacomónak afganisztáni elrablásával. Az újságíró életéért heteken keresztül imádkoztak az olaszok, rendszeres tüntetéseket tartva kiszabadítása érdekében. Az olasz külügyminisztérium az óriási felháborodás miatt kénytelen volt egy olyan alkuba belemenni, amelyben Mastrogiacomo életéért cserébe öt tálib fogoly elengedését érték el a kabuli kormánynál. Köztük volt a tálib mozgalom egyik vezetőjének testvére, Dadullah molla is. Az olasz vezetés egyszerűen nem tehetett mást: néhány nappal a kormány sorsát meghatározó törvényhozási szavazás előtt bármi áron meg kellett oldania az egész afgán missziót megkérdőjelező túszdrámát. Így hát kiszabadultak a „terroristák”, Mastrogiacomo hazatérhetett, az olasz közvélemény fellélegzett – és a honatyák végre megnyomták a „si” gombot. Az eddig Afganisztánban, illetve Irakban túszul ejtett olasz állampolgárok kiszabadításának érdekében folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban váltságdíj kifizetését egyetlen esetben sem ismerték el. A mostani, teljesen nyílt akció azonban az Egyesült Államok heves tiltakozását váltotta ki, álláspontja szerint ugyanis a túszcsere felbátorította a tálibokat, „akiknek semmiféle engedményt” nem lehet tenni.