A kirakat

Szerintem valahol összejönnek. Éjfélkor a Vérmezőn, és kezdik az ugratást, ki tud nagyobb marhaságot kitalálni, és akkor muhahaha. A marhaságot nem elég elmondani, be kell adni, elhitetni, lenyeletni. Az győz, aki a legelképesztőbb, leghitetlenebb, legabszurdabb eseményt produkálja. Néha kínban vannak a miniszterelnök körül csoportosuló politikatechnikusok, illetve véleménymérnökök: ezek mindent bevesznek, elhisznek? Ezeknek mindent el lehet adni?
Vagy számítanak arra, hogy nem a lényegre figyelünk, mert örökös túlélésünkkel vagyunk elfoglalva? Erre vagyunk berendezkedve, ebből élünk több mint ötven éve. Ha véletlenül valaki komolyan szól hozzánk, egyenrangú partnerként, egy szavát sem hisszük. Meggyőződésünk, hogy mindenki mindig átver bennünket, ezért résen vagyunk, és igyekszünk mindent megúszni, túlélni. Előbb a szocializmust, most pedig a kapitalizmusnak nevezett szabadrablást. A józan eszünkkel érezzük, hogy ez most több, mint átverés, azt is sejtjük, hogy egyéni menekülő útvonalaink sorban bedőlnek, mert az ellenfél kiváló vermeket ás, amelyekbe rendre bele is zuhanunk. Amíg fájó testrészeinket tapogatjuk, a csapda mikéntjét találgatjuk, a kulisszák mögött a rablás zavartalanul folyik. Hol a csapda, hol a verem? Mindenütt. Minden napra jut valami, ami aztán sulykolás formájában végigfut a nyilvánosságon, hogy lecsengjen badar SMS-küldésekben, mint a végtelenített butaságban. A valóság ugyanakkor rejtve marad. Az egészségügyi reform tragédiát hoz az amúgy is beteg országra, a több-biztosítós rendszer pedig amellett, hogy teljesen ismeretlen a nagyközönség előtt, nyilvánvalóan az 1500 milliárdos járulékbevétel elcsaklizására irányul. Az adósságspirálból nincs kiút: a hiteleket azért veszi fel a kormány, hogy a kamatokat törleszteni tudja. A Szabad Demokraták Szövetsége egész pályás letámadásba kezdett. Kóka pártelnök végső rohamot indított, hogy alig hatszázalékos pártja szőröstül-bőröstül lenyelje az MSZP nevű agyaglábú gólemet, és kényúrként zsarnokoskodjék az ország felett. Ez a párt a rendszerváltás óta a legtöbb erkölcsi kárt okozta Magyarországnak. Demszky Gábor pedig mint Budapest főpolgármestere szétzüllesztette, amortizálta és lakhatatlanná tette a fővárost. Szigorúan a liberális várospolitika „ethoszát” követve.
Mindeközben belőnek a Teve utcai rendőrkapitányság ablakán. Nyomozás, nyilatkozat, célozgatás, fontoskodás, majd néma csend. Kiássák Kádár János érckoporsóját, elviszik a csontváz egy részét, felesége urnáját. Nyomozás, nyilatkozatok, célozgatások, majd néma csend. Moldovát behívják a Nap-keltébe, még két nap médiacirkusz. Május elsején senki nem akar liberáliséknál ünnepelni, nosza, varázsoljuk oda a Jobbikot bicskával, akik fenyegetik a viperákkal és késekkel felfegyverzett, kigyúrt cigány büféseket. Az OTP-s túszejtőt hat golyóval agyonlövik. A magyarázat annyira hamis, hogy csak az hiszi el, aki nem ünnepli a tízéves Media Markot. Azaz aki totál hülye.
Horváth Csaba alpolgármester két hajzselézés között rájön, hogy neki nem kellene a Nyugati pályaudvar, de menjen a Vidám Park is a búsba, a János-kórházat meg dózerolják el. Finom médiafalatok, lehet rajuk rágódni minden szinten szóban, írásban vagy képben. Apropó, írásban! A vérmezői tréfamesterek aranyérmese, az Egymásért, Egy-másért Alapítvány – amely többmilliárdos áfacsalásba keveredett – munkatársként alkalmazza Szilvásy György kancelláriaminiszter testvérét, Szilvásy Pétert. Nevezett grafológusként segíti az alapítvány munkáját. Folyékonyan olvas a hamis számlákban.