Anyák napja a tévében

Az egyik kereskedelmi tévében megy egy vetélkedő esténként hét órai kezdettel. A műsor szórakoztató, tanulni is lehet belőle, a játékvezető kitűnő. Ugyan öt-hat perc reklám késlelteti a kezdést, és a játék közepe mostanság újra ki van tömve egy reklámmenettel, de sebaj!
Eljött az anyák napi adás. A meghívottak kis és nagy „sztárok” voltak, hozták a mamájukat is, folyt a viháncolás, a nyegle bulihangulat, majd elkezdődött a játék. A játékvezető aranyos jóindulattal („az úttörő ahol tud, segít”) felnyomkodta a mamákat legalább 100 ezerig, ne maradjon már szégyenben a sztárgyerek. Másnap este, mert nagy volt a siker, ugyanez.
De mi lett volna, ha helyettük inkább két-, három-, négygyermekes anyukákat hívnak meg a műsorba, akik – ha csak 100 ezerig jutnak is el – boldogak lettek volna a nyereményükkel, a gyerekeik joggal lettek volna rájuk büszkék, és az a pénz talán jobb helyre is került volna? (Biztos akadt volna köztük olyan, aki tudja, hogy mi az a „sztyeppe”.) Az ő sikerük boldogítóbb és méltóbb lett volna e szép ünnephez.
Vásárhelyi Ernőné, Budapest