Bátor programok

Ha másokra még nem is, legalább a nyugdíjasokra elközelgett a jó világ. Már csak néhány százat, esetleg ezret kell aludni, s a kormány az utolsó zárójeles bekezdésig végrehajtja a nyugdíjemelés programját, aminek hatására a szépkorúak között okvetlenül kitör az igazságosság. Megszoktuk már, hogy szociálisan érzékeny baloldaliak örökös reformhevülettel hergelik és uszítják a nyugdíjasokat, akik között számosan igénylik is az üres, de hangzatos ígéreteket. A szocialisták sok idős emberrel elhitették már, hogy a nyugdíj a munkásmozgalom találmánya, s a jobboldal csak azért nem szünteti meg, mert fél a nép haragjától. Ezért Gyurcsány miniszterelnök úr különösebb kockázatok nélkül szónokolhat nyugdíjasközönség előtt, nem kell tartania tojászáportól, sőt amikor olyanokat mond, hogy „a kormány elkötelezett”, meg „a kormány véghezviszi”, akkor bizton számíthat az egyetértő fejbólogatásra és tapsra.
Fontos, hogy valaki a kormányból szép és biztató szavakkal szóljon a nyugdíjasokhoz, mert van a kabinetben oly megátalkodott személy is, aki ingatlanadóval ijesztgeti a népet, márpedig az cudarul érintené a magyar családok költségvetését. Mivel a lakáscélú ingatlanok jelentős része nyugdíjasok tulajdonában van, az új adó utolsó fillérig elvinné a tizenharmadik havi nyugdíjat, s még a Fideszre sem lehetne ráfogni. Ám az ijesztgetős pénzügyminiszter szerint mégis lesz ingatlanadó, ugyanis az szerepel a konvergenciaprogramban, ami köztudomásúlag egy faktum. Más kormánytagok viszont nem akarják bevezetni az új adónemet, mert számukra a „nép boldogsága” (értsd: saját nyomorult hatalmuk) előbbre való holmi az EU-nak tett ígéretnél. A magyar gazdaságban úgyis csak Veres János tekintetében mutatkozik némi konvergencia (szemtengelyferdülés), a különböző programokat meg roppant bátran kezelik kormánykörökben.
Mint tudjuk, az ellenzék vezére gyáva, mert nem mer programot adni. Következésképpen a kormányfő bátor, hiszen hetente ad új, az előzőnek gyökeresen ellentmondó programokat. 2006-ban törvényt alkottak az adójogszabályok 2010-ig bekövetkező változásairól, a szakértelem és a jövőbelátás döbbenetes dokumentumaként. Az ingatlanadó speciel nem szerepel benne, van viszont luxusadó, amit nem vezettek be. Arról sem volt szó, hogy a választások előtt leszállított áfakulcsot a választások után azonnal felemelik, ezzel is bővítve a választási csalás amúgy sem szegényes szocialista eszköztárát. Természetesen az elvárt adó intézményéről is hallgat a törvény, márpedig amit a törvény nem tilt, azt szabad. Az elvárt adó első változatát megsemmisítette az Alkotmánybíróság, de ez nem vetett gátat a szocialista kreativitásnak. Az új módi szerint az adóhatóság meggyőzi a tönk szélén álló vállalkozót, adózzék „önként” a minimálbér után, vagy olyan ellenőrzésnek vetik alá, hogy örök időkre megtanulja, milyen az igazi vállalkozásbarát politikai, jogi, gazdasági környezet.
Ez az új törvény akkora ökörség és pofátlanság, mintha a Pénzügyminisztériumban találták volna ki. A módszer kísértetiesen emlékeztet a védelmi pénzt behajtó maffia tevékenységére, nem véletlen, hogy ebben a Gyurcsány, Veres, Kóka nevével fémjelzett koalícióban „igazságosság” címszóval a közéletben is polgárjogot nyer.
Bizony buzog az elkötelezettség a kormányban, hogy véghezvigyen egy-két „programot”, életbevágó lenne minél előbb leállítani a derék társaságot.