Békés szakítás?

Ehud Olmert számára több lehetőség is nyitva van, bár hatalmának megtartására csak nagyon halvány esély mutatkozik. A legvalószínűbb és legkevésbé kártékony megoldás az lenne, amelyet tanácsadói is hangoztatnak, hogy kezdjen tárgyalásokat pártjának vezetőivel a békés szakításról. Ebben az esetben a színfalak mögött le tudnák játszani az utódlással kapcsolatos kérdéseket, azok azonban nem befolyásolnák nagymértékben az ország irányítását. Az utódlás során valószínűleg Cipi Livni külügy-, Saul Mofaz szállításügyi és Meir Sétrit építésügyi miniszter száll ringbe, s nem szabad elfelejteni az izraeli politika nagy öregjét, Simon Pereszt sem, aki miniszterelnök-helyettesi rangból törhet feljebb.
Olmert viszont harcos alkat, és a mostani reménytelen helyzetében is úgy dönthet, nem adja meg magát. Vállalnia kell akkor viszont saját pártja, politikai szövetségesei és a közvélemény általános elégedetlenségét, ám szélsőséges esetben, ügyes politizálással július végéig, augusztus elejéig helyén maradhat. Akkor adják ki a Vinograd-jelentés végső változatát, amely a mostaninál is kritikusabb hangvételű lesz. A knesszet azonban nyári szünetre megy, ezt kihasználva Olmert csak októberben kényszerülhet távozni. Ezzel viszont a Kadima belső sorait teljesen szétzilálná. Arra is esély van, hogy a Kadima szétesik, miután felkent vezetője ilyen botrányba sodródott. A középutas párt radikálisai – a képviselők nagyjából egyharmada – visszatérhetnek a Likudba, amely így megerősödve az előre hozott választások esélyesévé lép elő, Benjamin Netanjahut ültetve a kormány élére.