Löffler Tibor Égő orcával, zéró toleranciával című cikkében (Magyar Nemzet, 2007. május 10.) Szili Katalintól idézett néhány felemelő megjegyzést: „Keserű lesz a makói hagyma, a szabolcsi alma, ha azokat simán feketemunkások szedik majd”. (Népszabadság, 2002. január 11.) Ehhez képest a hölgy újabban állandóan a határon túli magyarok között kódorog, és végzi a porhintést egyelőre ott.
Másik idézet Szili Katalintól a 2002-es kampányban: „Kövér vegye le a kokárdát, szépen csendesen távozzon a közéletből, és szégyellje magát.” Ezt bírta mondani, miközben pontosan tudta, hogy Kövér László „köteles beszédének” botránya egy előre kitervelt és súlyos provokáció volt, amiben Szilire betanult szöveget osztottak (lásd Debreczeni József Gyurcsány-könyvét). A fentiekhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a 2006. május 26-i minősíthetetlen őszödi beszéd után nem állt fel, és nem mondta, hogy elvtársak, én ebből kiszállok, mert az én templomba járós, gyónós, áldozásos keresztény magyar hazafiságommal az itt elhangzottak nem férnek össze. Sőt, annyira nem szállt ki a buliból, hogy néhány hónappal ezelőtt a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában azt nyilatkozta, hogy az őszödi beszédet nem is kellett volna nyilvánosságra hozni (interneten meg lehet hallgatni).
Hát mit kellett volna tenni az elvtársnő szerint? Tovább hazudni, és hülyíteni szeretett népét? Amiért mindezeket leírtam, annak az az oka, hogy van egy olyan félelmem, miszerint ha sikerül az MSZP-nek valahogy Gyurcsánytól megszabadulnia, a következő választások előtt előhúzzák a kalapból ezt az álszent hölgyet, és vele akarnak újból nyerni. Ez azért veszélyes, mert a házelnök oly mértékben álszent, hogy valószínűleg minden eddigi MSZP-szavazó (még akik most csalódtak is) fel fog mögé hiánytalanul sorakozni, valószínűleg igen sok bizonytalan, és talán még a jobboldalról is. Ettől őrizzen meg minket a magyarok Istene!
Kovács Ernőné
Budapest
origo.hu
Gyurcsány Ferenc lemond és elválik Dobrev Klárától
