Esti Kornélt 1903-ban nehéz döntés elé állította édesapja: vagy megveszi neki azt a gyönyörű kerékpárt, amelyre már régóta áhítozott, vagy pedig kezébe adja a pénzt, százhúsz koronát, s azon oda utazhat, ahová kedve tartja. Kosztolányi Dezső, aki figurája bőrébe bújva saját élményeit meséli el, persze ez utóbbit választotta – így szerepelhet rémtörténetnek beillő útirajza a Kiss Gy. Csaba válogatásában megjelent Magyar írók az Adrián című antológiában. A kötet nagyjából egy évszázad irodalmi terméséből válogat, a legkésőbbi szövegrészletek a második világháború vége körül születtek. A válogató-összeállítónak könnyű dolga volt is meg nem is, hiszen a múlt század elején szinte nem volt jelentős magyar író, aki hosszabb-rövidebb időt ne töltött volna az Adria partján, amely – mint Kiss Gy. Csaba is megfogalmazta – az egyetlen tenger, amelyhez a „magyar–horvát állami közösség évszázadai okán” van történelmi közünk. (Persze egyesek két másikról is tudnak.) A bőség pedig néha zavarba ejtő.
Az Adria azonban nem csupán a századforduló középosztálya, értelmisége számára volt kedves, hiszen a kötődés a diktatúra éveiben sem szakadt meg, a rendszerváltozás s a kilencvenes évek háborúi után pedig új értelmet nyert e kapcsolat. Hiányérzetünk pedig éppen ebből fakad, elvégre érdekes lenne Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Cholnoky Viktor, Heltai Jenő, Szentkuthy Mikós, Márai Sándor, Szini Gyula, Fejtő Ferenc, Hamvas Béla, Hunyadi Sándor, Császár Ferenc, Herman Ottó, Tormay Cécile, Pekár Gyula és persze Kosztolányi Adria-élményeit összevetni a „Jugóba lejáró” kortársakéval. Persze idegenvezetőinket, a könnyed Kosztolányit az archaikusabb Herczeggel, a klasszikus Jókait a naplóízű Fejtővel egy kötetbe sorolni így is merészségnek tűnik, de az antológia mindenképpen elbírná a folytatást. Elvégre az utazást sosem lehet megunni.
(Magyar írók az Adrián. Szerk.: Kiss Gy. Csaba. Új Palatinus Könyvesház, 2007. Ára: 2900 forint)
origo.hu
A szokásosnál könnyebb volt az idei magyarérettségi, és még a Hunyadi-sorozat is segíthetett
