Elődök nyomában

Tíz éve készült a film, amely Daniel Barenboimot szülővárosába, Buenos Airesbe kíséri el. A világhíres zongorista-karmester egy alkalmi trió tagjaként tangóműsort játszik, később átruccannak vele Londonba is. Rodolfo Mederos személyében mesteri bandoneonos működik mellette, akinek van véleménye a tangóról. A nagy elődöknek is volt, idézik Carlos Gardelt, Astor Piazzolát, Salgant és Ginasterát, és mintha mindenki mást érezne lüktetni benne. Barenboim szintén elemzi a műfajt, ráadásul hangszer mellett, ami mindig a legtanulságosabb. Szerinte a habanera (Bizet-t zongorázik hozzá), a mazurka és a polka kontinensközi oda-vissza útja és a nagy olvasztótégely, az argentin főváros zsidó, arab, német és olasz közössége alakította ilyenné.
A kérdés: milyenné is? Konkrét válasz nincs, Barenboim szerint két akkord, hangos domináns feszültség és halk zárlati oldás a tangó vagy alul mindig pregnáns habanera-ostinato, felül pedig szabad dallam. Plácido Domingo is tangót énekel egy lakásban, Barenboim szabadnapos zongoraművészként fegyelmezetten kíséri – ha nem írnák ki, ezt a tangót katalán zarzuelának hinném egy frakkos-mosolyos arénakoncertről. (Domingo szerint nem meglepő, a tangó „miniopera”: három percbe foglal háromórás történetet.)
Időnként Barenboim bandoneonos trióját is bevágják az argentínai koncertről, ezek a legjobb pillanatok. Nesze neked, Gardel és Hollywood: egyik lassú tangójának passacagliájára a My way című Sinatra-sláger minden további nélkül ráénekelhető, még a harmóniák is stimmelnek, kipróbáltam. Manuel Buzon tangója pedig hol Chopin-noktürnnek, hol viharetüdnek szól. Sőt, brahiból Domingo is zongorázik egyet a zongorista Barenboimnak, ez meg mintha egy evergreen flamencofeldolgozása lenne…
Mi is hát a tangó, amelynek Piazzola „új irányt szabott”? Mivel táncról e filmben szó se esik (végül is nem Nurejev látogat haza), a kérdésre minden muzikális válasz releváns lehet, már ha vérbő művészek játsszák. Barenboim is a két tangóspecialistával tud visszavedleni tehetséges argentin suhanccá.
A dokumentumfilm végére csak szublimáltam, mi a tangó. A végén mindig ez van: (hangosan, ötödik fok) pam – (halkan, első fok) pam. És hát zene. Nagyon jó zene.
(Tangó barátokkal. Warner- DVD.)