Macskajaj

Csabi éjszaka belezuhant egy gödörbe. Három nap, három éjjel keresték, míg végre ráakadtak. Ez nem volna különösebben érdekes, ha Csabi korhely sírásó vagy iszákos kéményseprő volna. Csakhogy Csabi nem ember, hanem macska. Egy stresszes macska. Öt évig a ruhásszekrényben lakott. Az utóbbi időben már kimozdul, de csak éjszaka, mert fél a verebektől.
Panka, nagyobbik lányom barátnője gyantát főzött otthon a konyhai tűzhelyen, a matéria lángra lobbant, ráfröccsent a karjára, ijedten elhajította a lábost, mire néhány helyen kigyulladt a konyha. Amikor a függöny is tüzet fogott, ijedtében az egész fortyogó miskulanciát kivágta az ablakon, a kertben grasszáló Simon mágus nyakába, aki lángoló, vernyogó üstökösként röppent vissza a konyhába. Valahogy eloltották egymást és a sistergő istennyilát is: most mind a ketten kórházban vannak.
Szeretem a macskás történeteket, és szeretem bámulni a macskákat, mert – bármit csináljanak is – lenyűgöznek.
A macska bámulatos állat. Éjjel is lát, sárgán világít a szeme, és te jössz zavarba, ha farkasszemet nézel vele. Kipling szerint egyetlen állat, még Bagira, a fekete párduc sem képes állni az ember tekintetét. Lehet, hogy igaza van, és a bölcs Bagira nem állja az ember tekintetét, de egy közönséges magyar falusi macska addig bámul unottan a szemedbe, amíg előbb égni kezd, aztán könnybe borul, végül kiszárad és elfonnyad a szemgolyód.
A macska gyanús állat. Éjjel tekereg, amikor minden rendes ember – a gaz színészeket, a vérbajos költőket, a nyomorult pékeket meg a lusta éjjeliőröket leszámítva – alszik az ágyában, és csak olyan obskúrus lények kószálnak szabadon, mint az éjjeli baglyok, a vérszívó denevérek, az éjszakai pillangók, a sompolygó rókák és a gaz színészek. A macska olyan nesztelenül közelít, hogy csak akkor veszed észre, amikor már a fotelban ül. A macska titokzatos állat, gödröt ás, belecsinál, majd kisebb ceremónia keretében sírhalmot emel fölé. Hogy valami nem stimmel körülötte, azt a régiek is észrevették. Az egyiptomiak annyira rettegtek tőle, hogy kikiáltották szent állatuknak. Japánban bezárták őket a szent templomokba, hogy felfalják a szent tekercsekkel táplálkozó szent egereket. A kecsua indiánok nem ismerték, ezért gonosz és perverz lénynek képzelték a macskát. Igazuk volt, mert valóban nagyon veszélyes állat. Ha belerúgsz egy macskába, reumás leszel. A szent inkvizíció sem tudta megtörni a macskákat, a bűbájossággal vádolt állatok még a kínpadon sem vallottak, ezért a középkorban rendszeresen ítélték máglyahalálra őket. A macska nagyon ijesztő lény: tulajdonképpen nem eldöntött kérdés, hogy a macskából lesz a boszorkány vagy a boszorkányból a macska. Az viszont tény, hogy minden magára valamit adó macskának van legalább egy banyája. Budapesten, Magyarország fővárosában nem ritka az sem, hogy tíz, sőt olykor húsz macska tart egyetlen boszorkányt a hatodik emeleti lakásban. Ezeket a banyákat fertelmes szagukról messziről felismerni az utcán.
Számos macskával kapcsolatos ostoba babona ma is él. Az egyik szerint azért kuporodik az alvó ember mellére, hogy megszámolja a szívdobogását. Értelmes ember ebben nem hisz. A macskát nem érdekli a szívverés, egyszerűen ki akarja szívni az alvó ember lélegzetét, hogy megölje, azután megfürödjön a vérében. Tanulatlan angol tengerészek gyakran még ma is fekete macskát tartanak a fedélzeten, hogy a vihar elkerülje a hajójukat. Micsoda képtelenség! Minden olvasott ember tudja, hogy a fekete macska nem szerencsét, hanem bajt hoz. A macska tökéletes időjós. Ha zimankós télben a kályha közelébe húzódik, az hideget jelent. Ha rekkenő nyárban a hűvös pinceablakban heverészik, az meleget jelent. Akár télen, akár nyáron kerekes kútba hajítják, a macska megfullad. A lakota indiánok szerint ha a macska egész nap a lakásban lustálkodik, el sem mozdul a kandalló mellől, akkor odakünn jégeső tombol. Azt is tudjuk, hogy a macska rendkívül szenzibilis és okos állat, mert a béka felmászik ugyan az uborkásüvegben a létrára, ha eső közeleg, de a macska nem hajlandó bemászni az uborkásüvegbe, ráadásul azt is tudja, hogy a májkrémes dobozban májkrém van. Elfogult macskaimádók állítják, hogy létezik macska, amelyik használni tudja a tekerős konzervnyitót. Ezt én legendának tartom, mert az emberek közt is kevés olyan példány akad, akiről ez elmondható. A japánok úgy vélik, a macska fiatal nővé tud változni, úgy szívja a férfiak vérét. A legrondább öreg kandúrok is kizárólag csábos fiatal nővé tudnak átalakulni, ezért aztán ha egyszer minden macska csábos fiatal nővé alakulna, akkor kihalna az emberiség, mert elfogyna a férfivér. Franciaországban valaha macskát építettek a templomok alapozásába, hogy így riogassák a sátánt. Az olaszokat gúnyosan macskazabálóknak nevezik a fantáziátlan németek, pedig a macska húsa – jól elkészítve – ízletes és tápláló eledel. Ami nálunk a hagyományos tyúkhúsleves, a cseremiszeknél az a macskaleves. A rántott szelet és a sült hasábburgonya előtt általában egy nagy tál gőzölgő, aranyló macskahúsleves kerül a cseremiszek vasárnapi asztalára.
A macska magányos vadász, mert irigyli a többiektől a kövér egereket. A kutya falkában vadászik, pedig még irigyebb. Ki érti az állatokat?
Az álmoskönyvek szerint ha a macska karmol, hosszú, vékony, vérző seb marad a karma nyomán – ezt hívjuk karmolásnak –, amit ébredés után jóddal azonnal kezelni kell. Holdtalan, vaksötét éjjel koromfekete macskát látni a szomszéd háztetőn az átlagosnál jobb látást jelent. Ha álmodban emberi nyelven szól hozzád a macskád, azonnal fordulj elmeorvosodhoz és gyógyszerészedhez. Ha ébren tapasztalod ugyanezt: meggazdagodtál! Ha azt látod, hogy kitömött kedvenced leugrik az íróasztal sarkáról, ideje társ után nézned. Ha valaki tudja, hogy mi az összefüggés a Grimalkin, Mohamed, Eva Braun, Thutmozisz, Nostradamus, Nedzsem, Muezza és Adolf nevek között, az nyereményben részesül. (A megfejtéseket a szerkesztőség címére kérjük; kizárólag fényképes, fürdőruhás levelekre válaszolok.) A magyarországi és erdélyi vándorcigányok állítólag valaha úgy hitték, hogy a gonosz ember lelke fekete macskaként kószál a havasokon. Az erdélyi sátoros oláh cigányok a Fogarasi-havasokat, a kárpáti cigányok a Mátrát tartották a Macskák hegyének.
A világ leghíresebb nevű macskái Sába királynője és Kleopátra. Utóbbiról mindenki hallott, mert kígyómarás okozta a vesztét, míg Sába királynőjét csak kevesen ismerik, mert ő a szomszéd lakásban élt, Lili néninél. Fekete kölökmacska volt, ahogy azt mondani szokták, fajának kiváló példánya. A kutyáktól nem félt, Kormosnak rendszeresen a képébe ugrott, a fejére mászott, és néhány hónaposan már az ötödik emeleti függőfolyosó korlátjai közt kifeszített ruhaszárító köteleken mutatta be lélegzetelállító produkcióit. Ha felkeltette valami a kíváncsiságát, nem ismert lehetetlent, a kulcslyukon, a küszöb alatt is bemászott. És mert a kíváncsiságát nem kellett költögetni, hiszen az állandóan ébren volt, a lakók közül sokan nem szerették. Előfordult, hogy hajnalban sikoltozásra riadt a ház, mert az emeleti saroklakásban az álomittas mama, midőn a szende homályban a bölcső fölé hajolt, valami sötét, baljós szőrmókot látott babája világló arcocskája helyén. Egy decemberi sötét éjen Sába besurrant az egyik konyha ablakán, és feldúlta a frissen sütött, még langyos, lakkfényű beiglirudakat. A tészta nem érdekelte, csak a mákos és diós töltelék. Amikor a felháborodástól csak vinnyogni képes Fáni kutya reggel ártatlanul elszenvedte gazdasszonyától a kiadós verést, Sába már ki tudja, merre bóklászott. Egy szép tavaszi napon feltűnt, hogy egy ideje nem láttuk már. Halála méltatlan volt életéhez: Lili néni – megelégelve a ház lakóinak állandó méltatlankodását – elaltattatta. Tíz hónapos lehetett.