Mindent kiszivárogtatok (XXIII.)

TERIKE!
(Előzmények)
A hetvenes évek elejére eljutott az akkori értelmiség túlnyomó része, egymás sznobságig való hülyítésében, egyfajta „mindent idézőjelbe tételhez”. Lassan nem volt már „szalonképes” kimondani, és főleg egy-egy alkotásban megfogalmazni-megjeleníteni egy önkéntelenül felbugyborékoló valamirevaló őszinte érzelmet. A kor hangulatát talán két könyv fejezte ki a legtalálóbban: A közhely természetrajza és a Közhely szótár. Örkény minderre reagálva feleségének írt szerelmes verse élére, dacból, a Csupa közhely! címet tette. – Mostantól én is látszólag csupa közhelyet írok majd le.

TERIKE-TERINÉNI-TERIMAMI-TERINAGYMAMI-TERIDÉDNAGYMAMI!
Domokos Nándorné.
Domokos Nándi(ka), 65 éves, szülész-nőgyógyász főorvos. Felesége Domokos Ildikó, a Testnevelési Egyetemen végzett műkorcsolya-ezdő. Domokos Tamás, az unoka, szintén szülész-nőgyógyász. Felesége, Hídvégi Zsófia szintén orvos, bőr- és természetgyógyász. Domokos Márton, unoka, ügyvédjelölt, kedvese Petróczy, szintén Zsófia és szintén ügyvédjelölt. Bence, Gergő, Luca a három dédunoka.
TERIKE-TERINÉNI-TERIMAMI-TERINAGYMAMI-TERIDÉDNAGYMAMI!
Született 1917-ben.
Eisenstein híres lépcsős babakocsi-montázsában nem ő bucskázott lefelé az odesszai habokba… (Egyrészt, mert az 1905-ös forradalomról szólt ez a híres képsor, másrészt, mert amikor elkészült a Patyomkin, a forradalom évfordulójára, Terike már 8 évesen túlélte ezt, 1925-ben…) De megmaradt amatőr politológusnak. Ha például nem jön meg időben az a bizonyos csütörtöki újságja, legkésőbb aznap délutánra, már reklamál, összesküvést lát, leleplezi, és várja a következő hetiben ennek az igazolását.
TERIKE-TERINÉNI-TERIMAMI-TERINAGYMAMI-TERIDÉDNAGYMAMI!
Tehát 1917 a születésének dátuma.
Mi mindent látott, tapasztalt, átélt és túlélt azóta! És mi mindent kellett (volna) elhinnie, tanítania. És mégis életigenlő maradt! Mindenkiben a lelket tartó, mindenkinek a segítője volt, sokaknak! nagyon sokaknak! Akik Őt 90 évesen már nem ünnepelhetik ma. Kicsit morbidnak hangzik, de az egész családot végigápolta a sírig…
TERIKE-TERINÉNI-TERIMAMI-TERINAGYMAMI-TERIDÉDNAGYMAMI!
Elemi iskolai néptanító, több mint 40 évig. Olyan, ahogyan az a Gárdonyi regényekben „megvan írva”. A sorsa is meg lett írva ezáltal. Egy másik klasszikus regény hősével találkozhatott így, egyszer csak, egy angol (külön) órán, az angoltanárával, Domokos Nándor angol-német-magyar szakos középiskolai tanárral, költővel… és szintén 40 évet élt le, ezzel a szintén nagy szívjósággal! Harmonikusan, békében, nagy-nagy szeretetben éltek, míg meg nem halt… az ura (80 évesen, 1986-ban.) Ideális házasságuk titkát taníthatnák ma is: mindketten rendkívüli nagyvonalúságot tanúsítottak a másik hibáival szemben. Amikor Domokos Nándor nyugdíjas lett, végre bejárhatták a világot, vonattal… nem tellett autóra. Nézték-csodálták a műemlékeket… néha egymásra is nézve… Ki voltak már éhezve a szépre, annyi év bezártság után mehetnékjük volt… de soha hasmenésük… mert szerte a világon – a különböző (étel)kultúrák ellenére – mindenütt csak bécsiszeletet ettek.
TERIKE-TERINÉNI-TERIMAMI-TERINAGYMAMI-TERIDÉDNAGYMAMI!
Édesapja szintén néptanító és szintén nagyon szegény. „Nem tudok semmi örökséget adni, csak azt, hogy taníttatlak benneteket!” Hét testvér (egy meghalt, a Mikike.) Tizennégy évesen a tanítóképzőben. Tüszős mandulagyulladása van, retteg, hogy nem tanulhat tovább, eltitkolja, szívósan kitart, óriási az akaratereje a mindössze negyvenkilós gyereknek. Ma már több mint negyven… remekül süt-főz, szállóigéje, mellyel egyre népesebb családját kínálja, traktálja: „Egyétek csak nyugodtan, ez nem hízlal, mert meg van főzve-sütve”.
TERIKE-TERINÉNI-TERIMAMI-TERINAGYMAMI-TERIDÉDNAGYMAMI!
Kilencven éves, de öt évvel ezelőtt Ő még fiatal volt… De „most, hogy megöregedtem… most nehezebben bírok bármit is csinálni…” Mindent Ő csinál most is. A kertészkedéstől a házakra való vigyázásig… (hogy a gyerekek el tudjanak néha ide-oda utazni.) Mos, takarít, kijár a piacra… Az igaz, már nem bír cipelni… ezért titokban kétszer fordul… Mert mindig megkérdezik a szerettei:
– Mit vásároljanak Neki?
– Semmit. Semmire nincs szükségem. (És mindent ki akar fizetni.)
Úgy csapják be: – Azt ingyen adták a piacon. – Na ne vicceljetek!
Pedig kitűnő a humorérzéke… (hisz minden poén tulajdonképpen… az életünk, egyfolytában.) Gyermekek között élte le az életét: örök gyerek maradt. Az a tiszta, gyermeki tekintet! Pedig már kilencven… Szalad a villamos után… elesik… eltitkolja. Bármi történik Vele: – Ne mondjátok meg a Nándikának! (Aki ugye már 65 éves, mint mondottam.) Ildikó forszírozza: – Szaladni tetszett a villamos után.
– Nem, én nem szaladtam, én csak szedtem a lábamat.
TERIKE-TERINÉNI-TERIMAMI-TERINAGYMAMI-TERIDÉDNAGYMAMI!
Teréz anya kortársa. Életszentség, szeretet! Szeretet! Szeretet! (Akkor is, ha ez mára látszólag már banalitás, elcsépelt.) És megintcsak: SZE-RE-TET! (Talán fél évvel ezelőtt mondott életében először az egyik testvéréről rosszat…) Ja, és a kaktuszt nem szereti. Még nem szerette meg… (de hisz még csak 90 éves.) Az azálea a kedvence. Nyolcvanéves korában a tortán két fújásra fújta el a 80 gyertyát. (78+2)
TERIKÉNK! A Jóisten még sokáig: éltessen!
Egy családregény vége?
Kezdete!