Olvasóinktól

Horváth Ferenc (Hamburg): Tankcsapda. Beharangozott turné, zárókoncert Budapesten. Szeretem őket, mert mások, mint a többi. Gyakran oly dolgokra rátapintanak, melyek meglepő igazságokat és őszinte életérzéseket hordoznak. Az új daloknak érezhetően kevés a mondanivalójuk. Kifogytak a fiúk? A dalok tartalma a már ismert: buli, csajok, pia, fű. Egy dal kezdetekor egy folyadékos flaska repül a színpadra, összevizezve az énekes haját és a drága gitárt is. A gyakran csupán a zúzásról, a határok nélküli extázisról szóló dalok énekese kezét felemeli, a banda leáll, durva káromkodás hallatszik. És nekem ebben a pillanatban meghal a rock and roll, felfalva gyermekét. Értelme ennek így tovább nincsen.

Dr. Filkey Lajos (Agárd): Az a „kalapos királynő”, aki kormányra segítette Gyurcsány Ferencet és társait, arra hivatkozik, hogy ő az antalli politika egyedüli letéteményese. Csak azt felejti el, hogy Antall József nem őt, hanem Orbán Viktort kérette magához halálos ágyán (amiről senki sem beszél). Dávid Ibolya viselkedése és politikája bűnsegédlet abban, hogy a magyarok most szenvednek, nélkülöznek, és az ország a legmélyebb anyagi, de főleg erkölcsi válságba süllyedt. A hazugságok országa lettünk. Orbánnak hosszú évekre lesz szüksége, hogy normalizálja az államot, illetve újjáépítse Magyarországot. Sajnos napjainkban még tűrni kell Gyurcsány Ferenc és társai uralmát, a hihetetlen mértékű züllést, amit ez a szélhámos-hazudozó előidéz.

Bajzik László (Kecskemét): Ókori elbeszélés szerint egy családi bíróság előtt Iophón gondosan előkészített beszédben azzal vádolta meg atyját, Szophoklészt, hogy a személye és szavai már nem hitelt érdemlők. A családi bíróság ezután meghallgatta Szophoklésznek a vádra adott aforisztikus cáfolatát, majd egy részlet felolvasását is az Oidipuszból. A hallottak alapján a családi bíróság Szophoklésznek adott igazat, majd megvetően csak annyit mondott az atyját hazug módon vádoló fiúnak: Menj, Iophón! Akaratlanul is ez a történet jutott eszembe a Martonyi János állítólagos ügynökmúltjáról megjelent két írás elolvasása után. Az első Kende Péteré volt az ÉS április 27-i számából Egy polgár vallomásai címmel. Az írója igyekezett tényként beállítani a még ifjú egyetemista Martonyi állítólagos ügynöki szerepét. Ezt követte Bálint László ny. nemzetbiztonsági alezredesnek a Magyar Nemzet május 7-i számában megjelent
A Marosvásárhelyi–Magosdi-sztori című írása, amelyben a szerző a profi szerény, de elsöprő fölényével szedte ízekre és cáfolta meg Kende állításait. Szophoklész óta persze sokat változott máig a világ. Manapság egy év alatt is többkötetnyi jogszabály születik, és a jogi ítéletek is sok oldalt tehetnek ki. Így ha a nagy görög drámaíró családi bírósága ma hallgatná meg Kendét és Bálint Lászlót a Martonyi-ügyben, talán az egykori lakonikus ítélete is valamicskével bővülne. Bizonytalanul sok és sokféle lehetne azonban a bővülés. Ezért az ókori ítélet egyik lehetséges mai formája csak e bizonytalanság jelzésével lenne megadható, valahogy így: – Menj (…) Kende!