Rejtély a Fiumei úton

Police feliratú szalag tűnik fel a Fiumei úti sírkert munkásmozgalmi panteonja mellett a pázsiton; az első titkár sírhelyét keríti el. „Elfogyott a szalag” – tudom meg az ott posztoló biztonsági őrtől annak okát, hogy egyik oldalról miért maradt nyitottan a kordon. A médiumok rendre érkező munkatársai onnan próbálnak a sírhoz közelíteni, de nem lehet, az őr visszatessékeli őket. Harmincméteres távolságból jobbára csak a vörösmárvány síremlék összetört darabjai látszanak (egyiken vörös szövetfoszlány), valamint a módszeresen kiásott föld sárga kupacai. A sírhely előtti kis padon öt vörös, egy fehér szegfű és egy vörös rózsa hever: Kádár leghűségesebb tisztelőinek gyors válasza a történtekre. Elhelyezésükhöz is a biztonsági ember közreműködése kellett: a szétbontott sírt senki nem közelítheti meg rajta kívül. A munkásmozgalmi panteon mészkő domborművein a vaskos bokájú szocreál alakok és a hasonló stílusú fém szoborcsoport látványa nem enyhíti annak a tupírozott és festett hajú, idős asszonynak a bánatát és felháborodását, aki láthatóan nem riporterként látogatott ki. „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat” – betűzi a sírgyalázók festékszórós magyarázatát a panteon főfalán. Ez a fekete szoknyás asszony, aki éppúgy lehetne hajdani úttörőcsapat-vezető, mint igen magas beosztású pártkáder hozzátartozója, nem fedi fel kilétét. „Isten őrizz – hárít –, de azt megírhatja, hogy a Kádár-rendszerben nyugalom és béke volt, meg jobb lét, legalábbis a többség számára.” Feltűnik még a helyszínen egy nejlonszatyros, kopott ruházatú férfi, aki tíz percig szabad szemmel, további tíz percig egy szatyrából elővett hatalmas gukkerral szemlélődik. Annyit elárul: azoknak, akik benne voltak a sírrablásban, „mind a két kezit” levágatná.
Helyszíni súgások és terepbejárás alapján néhány fontos körülmény előbukkan. Hiába magas a temetőfal, a Salgótarjáni út könnyen megmászható villanyoszlopai egy méterre vannak tőle. A Fiumei út felől a magas fák ágairól lehet beugrálni. A volt lóversenypálya felől is kockázatmentesen érkezhettek látogatók. A mellékkapukat nem őrzik éjszaka. Mielőtt elhagynánk az „üdvleldét”, a kriminológus Németh Zsolt nyugalmazott rendőr ezredesbe botlunk. Szerinte a nekrofília ez esetben kizárható, de az elképzelhető, hogy az elkövetőnek súlyos önértékelési defektusa van, amelyet ilyen, „nagy durranást” okozó bűnténnyel közömbösítene. Szerinte szélsőséges csoport sem lehetett az elkövető, mert nem vállalta magára. Lehet, hogy sok sérelmet szenvedett ember akart „tenni” valamit. Akár őrült és nagyon gazdag műgyűjtő is állhat a háttérben. A provokáció lehetőségét az összeesküvés-elméletek körébe utalta Németh ezredes, bár mint elmondta, szemet szúr, hogy ilyen akciót csak alapos megtervezést követően, jó felszereléssel lehet kivitelezni.