Slawomir Mrozek új arca

Erről a történelmet csináló, legendás krakkói katolikus hetilapnak, a Tygodnik Powszechnynak a legújabb számában olvashatunk. A világszerte népszerű lengyel író a vendége a lap Ön a nap embere című interjú sorozatának. Slawomir Mrozek harminchárom évig tartó emigráció után csak a kommunista rendszer bukása után tért haza, s Krakkóban telepedett le. Abban a városban, ahol jó fél évszázada újságíróként kezdte pályáját. Azt kérdezi tőle a riporter, mi annak az oka, hogy újabban közrebocsátja terjedelmes levelezésének részleteit, hiszen saját életét hosszú ideig távol tartotta a nyilvánosságtól, nem sokat lehetett arról tudni, milyen magánemberként. „Való igaz – válaszolja az író –, hogy hosszú időn keresztül úgy képzeltem, minden nyomot igyekszem eltüntetni magam után. Tulajdonképpen ezért is mentem el Európából Mexikóba. Szerettem volna lelépni a színpadról. Nehezen viseltem Párizst, elmenekültem a »békeharc« baloldali vitézei elől, fárasztott az ún. haladás erőinek az ostobasága.”
Mrozek külföldön minden alkalommal tiltakozott a kommunista diktatúrák embertelensége ellen. Csehszlovákia 1968-as megszállása után maradt odakint, nemzetközi fórumokon emelte föl a szavát az agresszió ellen. A Jaruzelski-junta 1981-ben bevezetett hadiállapota után szintén elítélte a Szolidaritás eltiprását.
„A levelezés hozzátartozott életformámhoz” – magyarázza az író az interjúban. Wojciech Skalmowskiwal, a neves orientalistával (aki a louvaini egyetem tanára volt, s álnéven írt a lengyel emigráció híres folyóiratába, a párizsi Kulturába) a 70-es évek elejétől egészen 2003-ig folytatott levelezése igazi csemegéje lehet a lengyel művelődéstörténet és Mrozek kutatóinak. Hasonlóan terjedelmes az a levélváltás, melyet Stanislaw Lemmel, Krakkó közelmúltban elhunyt másik világirodalmi nagyságával folytatott. Ha ebből is kötet lesz, elmondhatjuk, Slawomir Mrozek új arcával jelenik meg a lengyel nyilvánosság előtt.