A két fél hasonló védekezési taktikával játszotta végig a döntőt: középre koncentrálta az erőket, hogy az átlövőket hatástalanítsa, a széleket pedig otthagyta a támadók számára esélynek, azaz sokszor inkább illúziónak, és a ziccereket rábízta a kapusokra. A 4. összecsapás elején hiba csúszott a veszprémi számításokba; Vadkerti Attilának hívták, és ő nem tudott hibázni. Az első öt hazai gólból négyet vágott, döntő része volt Perics lecserélésében és a Veszprém megtörésében, szünet után pedig kiállíttatta az őt letaglózó Vujint. Az első félidőt tegnap élete legjobb harminc percének nevezte, de a szegedieket hajtó kettős ösztönzőről alábbi szavai árultak el legtöbbet: „A mérkőzés előtt megöleltem Ilyést, és mondtam neki, Feci, itt ez az utolsó közös mecscsünk. Aztán az ünneplés alatt megint megöleltem, de akkor már azzal a szöveggel: mostantól a pályán ellenfelek vagyunk.”
Bizony, hiszen Ilyés Veszprémbe tart. A szegediek fent említett dupla motivációja pedig egyrészt az előcsatározások során egyre erősödött csapategységből, másrészt az ősi ellenféllel szembeni fokozott bizonyítási és bosszúvágyból fakadt. Veszprémben ellenben lassacskán mindkét forrás elapadt; Zdravko Zovko edző kisugárzását jelentősen rontotta, hogy talán túl korán ismertté vált a távozása, a Szeged „századik” legyőzése viszont szinte senkiben – kivételként leginkább Pásztor István említhető – nem mozgósított pluszenergiákat. A Picknek ráadásul a négy mérkőzésből hármon több nyerő embere akadt: hol a társakra és az ellenfelekre is döbbenetes, persze ellentétes előjelű hatást gyakorló Puljezevics, hol Mezei, Krivokapics, Ilyés, Andjelkovics, Bendó, Vadkerti.
A kérdés az, egyszeri bravúr tanúi voltunk-e, vagy a tavalyi Magyar Kupa-sikerrel és a mostani bajnoki arannyal a Szeged tartós hatalomátvételre készül. Lele Ambrus ügyvezető elnök válasza óvatosan bizakodó: „Túl merészen hatna, ha most azt mondanám, átvettük a vezető szerepet, ezért maradjunk annyiban: a szerencse mellett az elmúlt három hónap tudatos munkája kellett az elsőségünkhöz. Utóbbiban nagy érdemei vannak Vladan Matics edzőnek, akivel írásban ugyan még nem állapodtunk meg a folytatásról, de vele képzeljük el a jövőt.” A távozó vagy viszszavonuló játékosok – három alapembert, Maticsot, Mezeit és Ilyést is pótolni kell – helyére posztra igazoltak, igazolnak, az érkező, főleg román kézilabdázók itthon még nem túl ismertek, de az eredmények mellett hihetünk Vadkertinek is: „Egyre profibbá vált a szakosztály irányítása, és ez a mi teljesítményünkre is visszahatott.”
A profi körülményekre Veszprémben aztán végképp nem lehet panasz, így Hajnal Csaba ügyvezető elnök egészen más nézőpontból közelít: „A bajnokságot mi vesztettük el, mert az első mérkőzésen elszenvedett hazai vereségünkkel lehetetlen helyzetbe hoztuk magunkat. Most mindkét fél erősít, ezért jövőre is nagyon kiegyenlített verseny várható, amelyben már egy kisiklás az aranyérembe kerülhet.” Zovko távozása már hivatalos, Mocsai Lajos mesteredző érkezése még meg nem erősített tény, Lazarov Horvátországba szerződik, Lapcsevics jövője kérdéses, a többi kulcsfigura marad. Ilyésnek vannak spanyol ajánlatai is, de csodálkoznánk, ha azok között válogatna, és a hírek szerint Veszprémbe tart Iváncsik Tamás is Dunaújvárosból.
Az ezüstérmesnél tehát már a jövő a téma, de a bajnok lubickolna még pár napot a jelenben.
origo.hu
50 éve halt meg Mindszenty József, az utolsó magyar hercegprímás
