Szeretjük a rendőrséget

Szeretjük a rendőrséget. Nagy sóhajjal elköszönt tőlünk a két vezérrendőr meg a miniszterük. Gergényi (Cipó) Péter még állománygyűlést is tartott, könnybe lábadt szemmel szólította meg a kollégákat: egyszer még találkozunk, fiúk. Bene László is szomorú volt, meg Petrétei miniszter is. Engem leginkább Gergényi Péter állapota sújtott le, ő azért többet érdemelne, ha már olyan szép lovas rohamot, könnygázgránát-robbantásos akciót vezényelt le, mint amilyent pályafutása delén csinált a Nagykörúton. A televízióban is megszólalt a Gergényi-Cipó ember, azt mondta, politikai döntés született, amit neki végre kellett hajtania, mint fegyelmezett katonának a parancsot. Ha hatalom lenne a kezemben, adnék két akkora pofont a Vasprefektusnak, hogy visszafelé mondaná el az Újtestamentumot – ha egyáltalán tudja. Gergényi, aki még soha nem látott viperát meg azonosító jeleket, azt is mondta, hogy Budapestnél biztonságosabb város nincs Európában.
Azt, hogy engem tavalyelőtt karácsonykor leütöttek éjszaka, most nem említeném, viszont Cipó kapitány figyelmébe ajánlanám: a minap éppen megerőszakoltak egy süldő leányt a „biztonságos város” múzeuma mögött. Merre van itt Európa? Szolgálunk, és mit csinálunk? Hitvány dolog, amit műveltek, fiúk. Elvtársi tisztelettel, innen a szerkesztőségből.