Az információ szabadsága

Nehéz ezeken a szabad demokratákon kiigazodni. Itt van az újjáalakított kormány, csupa munkába zakkant szakember, az SZDSZ mégsem tud felszabadultan örülni. Nekik fanyalogniuk, kötözködniük kell. Persze, nem a személyekkel van bajuk. Nekik Kiss Péter és Vadai Ágnes egyre megy. Értik és helyeslik ők, hogy a kormányátalakítás nem személyekről szól, hanem a megváltozott működésről meg felelősségi viszonyokról, a tények hallatán mégis bevágták a durcát, s azóta sem enyhültek meg teljesen. Pénteken még úgy reagált Horn Gábor, a párt ügyvivője, hogy az SZDSZ nem fogadja el tényként a miniszterelnök által bejelentett átalakítást. Azt mondta, alaposan megvizsgálják a kormányfő „javaslatát”, s amennyiben a bejelentett terv a kormányzat működésének javítását és a reformok előrevitelét szolgálja, az SZDSZ támogatni fogja azt.
Úgy látszik, a hét végén látványosan javult a kormányzat működése, a reformok is lendületesen előbbre jutottak, mert Kóka János hétfőn délben már arról zengedezett: az SZDSZ tudomásul veszi a miniszterelnök döntéseit, csak néhány ponton maradtak fenntartásai. Javasolják külgazdaságért felelős kormánybiztos kinevezését, nem javasolják viszont Bajnai Gordon hatalmának növelését. Szerintük nem jó, ha a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az új önkormányzati miniszter felügyelete alá tartozik, hiszen a liberálisoknak kevesebb beleszólásuk lesz az ügynökség dolgaiba, magyarán: nehezebben jutnak az ott elosztott pénzekhez.
Ám legnagyobb szívfájdalmuk az, hogy a kormányzati informatika irányítását Gyurcsány sunyi módon áttette a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterhez, az ő nélkülözhetetlen Szilvásy komájához. Az SZDSZ – nem minden ok nélkül – félti az MSZP-től az információ szabadságát, mert a szocialisták szeretik, olykor törvénytelen eszközökkel is, begyűjteni az információkat. Miközben a felszínen „dúlt” az eleve eldöntött médiaháború a jobb- és a baloldal között, a háttérben a szocialisták és a liberálisok szép csendben aprítják egymást az információs monopólium megszerzéséért. Jó ideje már a szocialisták állnak nyerésre, és a Gyurcsány–Szilvásy-tandemet aligha tántorítja el olyan apróság, mint a koalíciós lojalitás. Az információs hatalom nem csak a médiumokra gyakorolt befolyást vagy a titkosszolgálati titkok tulajdonlását jelenti. A Medgyessy-féle 100 napos program első napján az APEH adatbázisát másolták le a kormány számára, mindmáig ismeretlen célból. Az adatokat állítólag nem használták fel, hanem megsemmisítették, amely tényt kétségbe vonni nem áll módunkban. Aki e-mailben adja fel adóbevallását (a vállalkozóknak így kötelező), az csak a kormányzati portálon keresztül jut el az APEH-ez – ez ellen tiltakozni sem érdemes. Már többször említettük, hogy az egészségügyi reformok részben azt a célt szolgálják, hogy az állampolgárokról diszkrét, nemegyszer kényes információkhoz juthassanak a kormányzati szervek. Erős a gyanú, hogy a nagy melldöngetéssel létrehozott Állami Egészségügyi Központban legalább oly fontos feladat lesz az adatgyűjtés, mint a gyógyítás. Felelőtlen fényűzés lenne a katonák és rendvédelmiek kórházának vezetője és a titkosszolgálati miniszter közötti testvéri kapcsolatban rejlő lehetőséget kiaknázatlanul hagyni. Az SZDSZ joggal fél attól, hogy az MSZP rátenyerel az információkra, s a liberálisok kimaradnak. Elég, ha az ellenzék meg a lakosság elől titkosítják a tudnivalókat, a szövetségest, a cinkost, a tettestársat tudatlanságban hagyni nem „demokratikus” eljárás.
Az SZDSZ természetesen nem nyílt, hanem mutyiban kötött megállapodást szeretne arról, hogy a kormányzati informatika és titkosszolgálatok összefonódása után is hozzáfér a lóvéhoz és az információkhoz. Ha így lesz, akkor minden további nélkül elfogadhatónak találják Szilvásy György személyét, a kormányzás hatékony lesz, a reformok pedig megállíthatatlanok.