Kárpótolt kényszermunkások

(Köln)
A nemzetiszocialista időszak egyik tragikus fejezetének végére tett pontot Németország, de annak emlékét nem akarja feledni. Befejeződött a hitleri erőszakrendszer kényszermunkásainak anyagi jóvátétele.
A világháborút kirobbantó Harmadik Birodalom zsidó áldozatai mellett hosszú ideig háttérbe szorult azoknak az embereknek a sorsa, akik nélkül a náci hadiipar nem tudott volna eleget tenni a Wehrmacht elvárásainak. A frontokon foglyul ejtetteket, az elfoglalt területekről elhurcoltakat rákényszerítették arra, hogy dolgozzanak a Ruhr-vidék gyáraiban éppen úgy, mint a rakétakísérletek föld alatti bunkerjainak kiépítésénél, sőt végül a mezőgazdaságban is. Franciák, hollandok, lengyelek, ukránok, oroszok, a balti államok polgárai barakkokban és koncentrációs táborokban elhelyezve, rosszul táplálva, minimális bér ellenében végezték munkájukat. Közel tízmillióan robotoltak a birodalomban.
Amíg az NSZK gyorsan magára vállalta a holokauszt áldozatainak fizetendő jóvátételt, addig a kényszermunkára kárhoztatottak feledésbe merültek. Az újraegyesítést követően fokozatosan növekedett a Berlinre gyakorolt nemzetközi nyomás. Az a veszély fenyegette a németeket, hogy az érintettek vagy azok utódai amerikai bíróságok előtt keresik igazukat, és perelik nemcsak az államot, hanem számtalan konszernt is, így a Volkswagen autógyárat, a Siemenst, az AEG-t. A megoldást a terhek megosztása hozta. A szövetségi állam és a gazdasági élet szervezetei öt-öt milliárd márkát bocsátottak az Emlékezés, felelősség, jövő néven életre hívott alapítvány rendelkezésére, hogy szervezze meg a jóvátételi akció lebonyolítását. A liberális politikus, Otto Lambsdorff irányította szervezet 2001 óta 4,37 milliárd eurót osztott szét, és 1,6 millió személynek nyújtott támogatást. A hajdani kényszermunkások és leszármazottaik maximálisan 7500 eurót kaptak. „Elértük a magunk elé kitűzött célt. A jóvátételt lezártuk” – hangoztatta Otto Lambsdorff. Az alapítvány azonban működik tovább. A fennmaradt harmincmillió eurót humanitárius projektekre, a kényszermunkával foglalkozó tudományos kutatásra fordítják.