Mikor bokszolsz? – Már nyertem! A kérdést többtucatnyian tették fel, a választ pedig rendre Bedák Zsolt adta. Ő vívta ugyanis a szombat esti budapesti profi bokszgála első mérkőzését, s mivel már a második menetre végzett gyengécske szerb riválisával, ráadásul a SYMA-csarnokbeli program hat előtt elkezdődött, a legtöbben lemaradtak a diadaláról. Utána Hidvégi György sem húzta sokkal tovább, alig halkultak el a trénere, Szikora István, alias „Bunyós Pityu” szövegezte, Fradi-indulóra hajazó bevonulózenéjének taktusai, ő már alaposan megpuhította francia kihívóját. Merick Roberge a második menetre háromszor is padlóra került, így a hamburgi Universum gáláján vendégeskedő Polish-bunyós könnyedén megvédte a WBF szervezet cirkálósúlyú vb-címét. S nem szakadt végük a villámmeccseknek: az amatőrként is világklasszis orosz Alekszandr Alekszejev – megerősítve a híreket, hogy sorra „elfogyasztotta” edzőpartnereit – az 1. menetben egy brutális testütéssel megfektette argentin ellenfelét, s megszerezte a WBO cirkálósúlyú interkontinentális bajnoki címét.
Azt hihettük, ez lesz az este legnagyobb K. O.-ja, de szerencsére tévedtünk. Még Dieter Roth elbohóckodott kicsit a Szlovák Rambo becenevű, ám szerény képességű Vlado Szabóval, majd Balzsay Károly érkezett a ringbe A profi című, nagyszerű Belmondo-film Ennio Morricone szerezte zenéjére. A másik sarokban az a brazil José Hilton Santos várt rá, aki 2003 márciusában Erdei Zsoltot is padlóra küldte, igaz, utána kikapott tőle technikai K. O.-val. Szóval nem nyeretlen kétévest hozott az Universum a szemműtéte után meggyógyult, magyar nagyközépsúlyúnak, aki higgadtan, óvatosan kezdett. A harmadik menetre felpörgött, és betalált párszor, de Santos nem ment le. Az ötödikben viszont olyannyira, hogy percekig ott is maradt, miután az álcsúcsán landolt előbb Balzsay jobb, majd bal ökle. „Hetek óta gyakoroltuk ezt a kombinációt, s szerencsére tökéletesen sikerült kivitelezni” – értékelt honfitársunk, az igazi elismerést pedig mestere, Fritz Sdunek adta: „Balzsay és Alekszejev lehetnek a klub következő világbajnokai, nagyszerű kiütéseik gyógyírt jelentettek a betegségemre.” A sugárkezelésen átesett mester szerint is következhet a címmérkőzés Karesznek, ám előtte még élete más szempontból fordul komolyabbra, tartalmasabbra, szebbre: felesége, a volt válogatott tornász Reubl Tünde július végére várja első gyermeküket, egy kislányt.
A gála programja egy vb-címderbivel folytatódott, a török származású német izomember, Firat Arslan megosztott pontozással verte a meccs után kórházba kerülő orosz Valerij Brudovot, s lett a WBA ideiglenes cirkálósúlyú világbajnoka. Következő meccsét az idén Henry Maskétól – jó pénzért, de tét nélkül – kikapó amerikai veterán, az igazi világbajnok Virgil Hill ellen vívhatja. Jött még egy töltelékmeccs, ezt és a rákövetkező szünetet a büfében töltötte a publikum zöme, ám este tíz után mindenki visszaült a helyére, és várta az ismerős taktusokat. A főmérkőzésre előbb a kihívó, George Blades érkezett egy lassú melódiára, majd felcsendült a „Szállj el, kismadár!” és az úgy háromnegyedig megtelt SYMA-csarnok szenzációs hangulatában bevonult Madár, azaz Erdei Zsolt. A bemutatás és a himnuszok után pedig kezdetét vette minden idők egyik legegyhangúbb vb-derbije. Erdei szinte minden balegyenese talált, a harmadik menettől egyre többször „ráhúzta” a jobbost is, Blades pedig csak kereste őt a ringben, de nem nagyon találta. Becsületére legyen mondva, vitézül állta a pofonokat, ám amikor a 11. menetben megbicsaklott a lába egy bekapott komolyabb kombináció után, a világhírű mérkőzésvezető, Joe Cortez beszüntette az egyoldalú küzdelmet. Érdemes tudni, hogy Erdei addig minden menetet megnyert a pontozóknál. A közönség hálásan ünnepelte a WBO félnehézsúlyú vb-övét nyolcadszor megvédő magyar klaszszist, aki Paco Valcárceltől, a szervezet elnökétől egy gyémántgyűrűt is kapott ajándékba. Ezt előtte olyan sorozatban nyertes bajnokok viselhették, mint Oscar De La Hoya, Naseem Hamed, Dariusz Michalczewski, Joe Calzaghe és Artur Grigorjan. Utóbbi most edzőként segítette Erdeit hasonló éteri magasságokba.
Az éjjelbe nyúló sajtótájékoztatón a régi-új bajnok a következőképpen értékelt:
– Leírhatatlan érzés kerített hatalmába a bevonuláskor, szenzációs volt a közönség. Semmiképpen nem akartam csalódást okozni, s ezért lehet, hogy valamivel kevesebb rizikót vállaltam, mint esetleg kellett volna. Túlságosan biztonsági bokszot mutattam. Köszönöm a kihívónak a korrektségét, egy percig sem adta fel a csatát.
– Nem érezte korainak a mérkőzés beszüntetését?
– Meglepett a bíró döntése, mert úgy érzem, Blades még „ott volt a szeren”, de egészségi szempontból semmiképpen nem kérdőjelezném meg a világhírű Joe Cortez véleményét.
– Mit szól az új gyűrűjéhez?
– Ezen a kezemen nem nagyon viselek gyűrűt, úgyhogy kicsit még szokatlan. Ám természetesen hatalmas megtiszteltetés, hogy igazi világklasszisok után én is megkaphattam.
– Mit hoz a jövő?
– Először is szeretném kipihenni magam, de utána készen állok arra, hogy a kötelező kihívó Roy Jones ellen vagy címegyesítő derbin bokszoljak. Ám nem tőlem függ, hanem a menedzsmenten, hogy milyen meccset tud összehozni, én mindenki ellen szívesen harcba szállok.
Fritz Sdunek versenyzőjénél valamivel pozitívabban fogalmazott: „Technikailag nagyszerű előadást láthattunk Zsolttól. Abban igaza van, hogy ha nagyobb kockázatot vállal, a hatodik-nyolcadik menet környékén befejezhette volna a csatát. Néhány új kombináció még nem jött ki belőle, de megmutatta, hogy ő a világ legjobb félnehézsúlyú bokszolója.” Erre George Blades csak annyit mondott: „Az egyik legjobb.” Maradjunk ennyiben, s reménykedjünk, hogy a jövőben Erdei a többi legjobb ellen igazolhatja az állítást.
origo.hu
Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével
