Tóth Ilonka emlékének meggyalázói

Lapunk többször foglalkozott a kaposvári Csiky Gergely Színház Tóth Ilonát, az orvosi kar mártírját megjelenítő színdarabjával, amelyben a koncepciós perben halálra ítélt és 1957-ben kivégzett szigorló orvost kegyetlen gyilkosként ábrázolják. Teszik ezt annak ellenére, hogy a Fővárosi Bíróság 2001-ben a köztörvényes bűncselekmény alól felmentette, és semmissé nyilvánította a medika ügyében lefolytatott 1957-es eljárást. Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem polgári jogi tanszékvezető tanára először a Somogy Megyei Főügyészséghez fordult, kérve, hogy az ügyészség kegyeleti jog megsértése miatt indítson polgári peres eljárást. A jogtudós kérelmét a főügyészség elutasította. Ekkor a professzor a Legfőbb Ügyészséghez fordult Tóth Ilona személyiségi jogainak védelmében. Ezt a kérelmét is elutasították. Jobbágyi Gáborral lapunk június 26-án interjút közölt, erre reagál az alábbiakban Makovecz Imre Kossuth-díjas építész.

Kedves Stefka István!
Nem az a baj, hogy gyilkosnak nevezik Tóth Ilonkát, a baj az, hogy a forradalom nem tizedelte meg azokat a megélhetési bűnözőket, akik magukat szocialistáknak nevezték, akik a megszálló és pusztító Szovjetunió hű testvérei voltak.
A baj az, hogy azok a KISZ-vezetők, akik balról támadták a nyolcvanas évekre szétzabált kádárizmust, ma büntetlenül adják el a maradék Magyarországot – minden forradalmi következmény nélkül. Nem az a baj, hogy ezek az emberutánzatok bemocskolják ’56-ot. A baj az, hogy a nép jogos bosszúja a B-listázás, államosítás, kitelepítések, haláltáborok miatt elmaradt ’56-ban is és ’90-ben is. Nem „mocskoltuk” be magunkat, ez az igazi baj. Ezért lehet büntetlenül eladni az Andrássy utat, az Óbudai-szigetet, ezért lehet felszámolni az ipart, a mezőgazdaságot, az egészségügy intézményeit, az iskolákat, ezért lehetett nincstelenné tenni a vidéki lakosságot. Sorolhatnám.
Kedves Stefka István, elmúlt a beszéd ideje, a jogi-politikai köztörvényesek uralma addig tart, ameddig a „főügyészségek” a forradalom természetes radikalizmusát összetévesztik egy rendőrtiszt tolvajlásával – a tolvaj javára.
Üdvözlettel:
Makovecz Imre