Egy kellemetlen ember

A makacs ember kiszámítható. Aki egy kicsit is ismeri a köztársasági elnök életútját, közelmúltbeli interjúit, nyilvános megszólalásait, az pusztán az újdonság ereje miatt aligha kapta fel a fejét a Sólyom Lászlóval az MTV-ben vasárnap este sugárzott beszélgetésre. Mégsem maradt hatástalan az elnöki interjú, ami azon is lemérhető, hogy sokan éreztek kényszert a megszólalásra.
A köztársasági elnök megismételte a beiktatása idején mondottakat: a tisztességet szeretné visszahozni a közéletbe. Fenntartotta őszi véleményét: az őszödi beszéd elfogadhatatlan, amit abban a kormányfő elmondott, azt nem lett volna szabad megtennie, s nem maradhat el a lényeget érintő, őszinte bocsánatkérés. Felidézte, amit az első Gyurcsány-csomag aláírásakor közölt: a fájdalmas megszorítások értelmét, célját világosan kijelölő, hosszú távú tervre, azaz valódi reformprogramra lenne szükség. Újfent megintette az ellenzéket: nincs eszköze új választást kiírni, helyteleníti a demokratikus intézményrendszer hitelének kétségbe vonását. Végül: az alkotmányos értékrenddel ellentétesnek tartja egy olyan személy kitüntetését, aki relativizálja 1956 jelentőségét, s ma is büszke a diktatúra megtorlógépezetében való aktív szerepvállalására.
Az államfő szavainak nem a hírérték, hanem a személyiség adta meg a súlyát. Valamint a valóság: azok a jelenségek, amelyekre korábban utalt, ma is mérgezik közéletünket. Sólyom Lászlóról régóta tudható, hogy irtózik a problémák elkenésétől, az érdemi válaszok megkerülésétől. Nehezen viseli például, ha a mai válságjelenségekre hivatkozva megkérdőjelezik a rendszerváltás tényét, de azt sem szíveli, amikor a demokratikus átalakulást az állampárt egykori prominensei a saját érdemükként emlegetik. Álláspontja nem szentírás, de intellektuális töltet híján hiábavaló az ellenkezés. Gyurcsány Ferenc sem gondolhatta komolyan, hogy elmaszatolt bocsánatkérését, majd a botrányos őszödi szónoklat legőszintébb igazságbeszéddé stilizálását szó nélkül hagyja a köztársasági elnök. Az alapkérdések megoldatlansága akkor is roncsolja a politikai közösséget, ha nincsenek az utcán tüntetők, ha az indulatok a hőségbe fulladnak. Hol válság van, ott válság van.
Ennek jele, hogy a súlyos elnöki kritikáról a politika szférájában nem alakulhat ki értelmes vita. A koalíció árulkodó módon kísérletet sem tett a választók által is drámai mértékben lepontozott kormányzása megvédésére, inkább oktalan indulattal igyekszik Sólyom Lászlót a Fidesz segítőjeként pozicionálni, utóbbinak így legalább nem kell foglalkoznia az őt ért bírálattal. A balliberális elit mentális állapotát jellemzi, hogy köreikben az államfő mellett divat lett a szocialista képviselőből alkotmánybírósági elnökké lett Bihari Mihályt hálátlan renegátként szidalmazni. Az autoritását, azaz tekintélyét és tiszteletre méltóságát vesztett hatalom és véleménydeformáló médiaértelmisége amúgy is előszeretettel ront rá a demokratikus intézményrendszer nálánál hitelesebb, tőle független szereplőire.
A köztársasági elnök jól viseli a rohamokat, az ő mércéje – ez sem újdonság – nem a népszerűség. Nem tágítani, hanem kitölteni szeretné a közjogi helyzete által számára kijelölt teret. Alkotmányos ember volt – azt szeretné, ha így emlékezne rá az utókor. Sokat fog még kellemetlenkedni.