Évszázados kabarétréfák

Cs. Kádár Péter éhségsztrájkol a rádió bejárata előtt, a jobbikosok Kondor Katalin mellett tüntetnek, és már kétszáz felé tart azoknak a száma is, akik a köztársasági elnöknek, a parlament elnökének, az ORTT-nek, az Országgyűlés kulturális bizottságának és a rádiókuratóriumnak elküldött üzenetükben azt kérik, „hatáskörük, avagy társadalmi presztízsük latbavetésével akadályozzák meg a Magyar Rádió (z)Rt.-ben fölgyorsult rombolási folyamatot.” E levél maga a társadalmi konszenzus, aláírói nem azt nézték, ki honnan jött, a szöveg szándékát tekintették: „Arra kérjük Önöket, amíg nem késő, állíttassák le az átalakításnak nevezett romboló folyamatot, s rendeltessenek el egy átfogó vizsgálatot, amelyik fényt derít arra, hogy a pillanatnyilag működő vezetés alkalmas-e egy több mint nyolcvan esztendős intézmény irányítására.” Such György éppen egy esztendeje lett a Magyar Rádió elnöke.
Mivel azonban intés érkezett, hogy a közrádió belső történései ne képezzék a rádióműsorokkal foglalkozó írás tárgyát, fordítsuk figyelmünket magára a produkcióra, az új műsorstruktúrára. A Petőfi műsoráról már nincs mit mondani, nézzük meg tehát, milyen a kabaréélet a Kossuthon Farkasházy után. Such elnök, amikor a Petőfi legnépszerűbb műsora, a Kabarécsütörtök megszüntetésének okáról kérdezték, annyit felelt, ez volt a közrádió legdrágább ismétlőműsora, mivel kiemelt jogdíjakkal ment. Most nincs csütörtöki, van helyette szombat délelőtti kabaré, ami minden korábbi kabarészerű műsor ötvözete. Beleférnek a tematikus válogatások, a muzeális felvételek, a havi friss műsor, és Fábry Sándor Kabarészeparéja is.
Ha már így egymás mellé kerültek a különböző korú és stílusú műfajok, meg lehet vizsgálni, hogyan működnek a XXI. század elején. A száz esztendős Nagy Endre írásai, konferanszai vajon hatnak-e ma is? Az a fajta pesti értelmiségi humor, amelyik száz éve meghódította a körúti Bonbonniere közönségét, érthető-e, üzen-e még? Persze nehéz egy műsorról véleményt mondani, ha nem tudjuk, mikor készült. Az írások válogatóiként a műsorújság Kaposy Miklóst, Marton Frigyest és Szilágyi Györgyöt jelzi, az összekötő szöveget Latinovits Zoltán mondja el. Nem kell tehát nagy ész ahhoz, hogy rájöjjünk, turpisság történik. De mi? Elővettek egy régi műsort, vagy újat vágtak, szerkesztettek friss szemmel?
Akár így, akár úgy, meg kell állapítsuk, Nagy Endre ma már inkább a kincstárba, mint a kabaréba való. Okos, szellemes, de a fiatalabbak csak ásítoznak rajta. Pedig ha figyelnének, tanulhatnának tőle szakmát: stílust, eleganciát, poénkezelést, történetépítést. Képtelen kísérlet egymás mellé tenni a Nagy Endre-kabarét és a dumaszínházat. De e kettő között ott van Fábry, a kontinuitás és megújítás egy személyben. A holnap kabarettistái már az ő köpönyegéből bújtak ki. Nem lenne baj, ha mielőtt végleg kibújnak belőle, kicsit körülnéznének. Hátha találnak megőrizni valót a mandzsettában.
(Százéves a kabaré, Kossuth rádió.)