Forró nyár

Naponta dől meg a melegrekord országszerte. A pártállamból prolongált lap környezetvédelmi kitartottja, fanyalogva a permetkapukon, azt javasolja, hogy aki teheti, maradjon otthon, mert ilyen tanács nem kerül semmibe, szemben a belvárosi polgármester tikkadásenyhítő, nem túl költséges ötletével. (A kollégának (?) a katlanjellegű Combinókról és árukról nem jutott eszébe hasonló költségtakarékos ötlet.)
De vannak – hiába a Szabad Nép-félórákra hajazó ötlet –, akik nem maradnak otthon. Sőt, a politika – fittyet hányva forró nyárra, megdőlő melegrekordokra – nagyobb sebességre kapcsolt.
Különösen a koalíció és a sokszor már nem is cseléd-, inkább kormányölebsajtó erőfeszítései figyelemre méltóak. Szükség is van arrafelé a minden médiumot és újságoldalt eluralni-betakarni kívánó jelenlétre, hiszen a közvélemény-kutatási adatok drámaiak mind az Őszödi Böszme bűvkörébe Záhonytól Szentgotthárdig beájult MSZP-t, mind az immár csak kétszázalékos pártként emlegetett SZDSZ-t illetően. Még rosszabb a helyzet, ha az ország állapotát jelző gazdasági mutatókat és a hazánk jövőjére jósolt előrejelzéseket vesszük figyelembe Budapesttől Londonig, a már-már kézivezérelt KSH-tól az Ecostatig.
Ezeket látva nem csoda a meleget meghaladni vágyó koalíciós akciózás. Kerül, amibe kerül: velünk legyen tele a sajtó, vallják Gyurcsány–Kókáék. S bár magabiztosságért nem szaladnak a szomszédba – lásd a Van egy ország, van egy ember, van egy program szlogentől vezérelt vezér kinyilatkoztatásait –, azért jobbnak vélték a hosszúra méretezett forró nyárban is médiaoffenzívát indítani, legalább a még mosható agyak átmosása végett.
Kezdődött a hűsölni nem tudó, álcivil, nem professzor nyelvész népszavazást megcsúfoló e-mailes okoskodásával. Mert a koalíció nem fél, de megijedni nagyon megijedt a referendumtól. Jó emlékezni Lendvai frakcióvezető már a meleget megelőző handabandázásaira a népszavazás kapcsán (bár az exkis(z)cenzor bornírt beszédben minden évszakban verhetetlen), illetve az MSZP pártelnök-miniszterelnökének a goebbelsi propagandával vetekedő, győzni fogunk a népszavazáson szocialistákat lelkesítő szavaira.
S miközben minden szinten a legmagasabb fokozatba kapcsolt a kormányt kiszolgáló kommunikációs, sajtó- és médiagépezet, a koalíciós pártok a mélyben várvédői eltökéltséggel munkálkodnak a társadalombiztosítási kassza birtokba vételén, a maradék közvagyon kiárusításán. Mert csúcsra járatott újpártállami propaganda ide vagy oda, a gyurcsányi–kókai berendezkedés legfontosabb mozgatórúgója: védeni a koncot, avagy menteni az ismét siettetett magánosítást, üdvözítve a szajrét.
A népnek – a magyar embereknek – meg legyen elég a cirkusz. Rökönyödjön meg azon – süvítik a kormány és a koalíciós pártok szószólói, nyomukban cselédmédia megmondóival –, hogy a köztársasági elnök nem tüntette ki a már nem létező szögesdrótot vágó, „megjavult” pufajkást, borzadjanak el a kéretlen coming outolókat ért úgymond méltánytalanságokon, riadjanak meg Orbán Viktor tusványosi beszédén, amelyet oly jól megmagyaráztak a Fidesz-elnök erdélyi fellépésére már-már előre megírt ledorongolással készülő, Rákosi-korból itt ragadt vagy gyurcsányi csocsópartnerektől verbuvált cselédsajtó-publicisták.
Gyurcsány meg úgymond váltót állít, és arról beszél, hogy kormánya „félúton” van az új polgári értékrend kialakításán. Ha bakteri babérokra vágyik, lelke rajta, de a gyurcsányista polgári értékrendből, köszönjük szépen, nem kérünk. Az országot meg végképp hagyja vele békén!