Hercegi tempó

Most, hogy Fodor Gábor liberális környezetvédelmi miniszter magából kivetkőzve leállatozott egy hajléktalant a fővárosi Batthyány téren, arra is választ kaptunk, hogy a „politika hercege” – így nevezik őt SZDSZ-berkekben – ugyanazokkal az adottságokkal rendelkezik, mint az általa megszólított. Idézem a herceget: „Örülj neki, hogy nem kapsz egy akkorát a fejedre, hogy elszáll… Nem érdekel a hat gyereked, egy utolsó állat vagy, és kész. Egy utolsó bunkó.”
Innen nézve el lehetne vitatkozni azon, hogy a megszólított hajléktalan-e a bunkó, avagy a politika hercege. Őfensége másnap – talán magához tért – meakulpázott a sajtónak, azt nyilatkozta, mindnyájunkra nagy hatással van a hőség, ő sem kivétel ezalól.
A hajdani fideszes legényt egyre gyakrabban éri hőhullám. A borzas gondolkodó egyébként jelenleg környezetvédelmi miniszter – ezt kapta fájdalomdíjként, cserében, hogy helyette Kóka János került a pártelnöki székbe. De ugorjunk vissza a Fodor-afférhoz, hogyan lehet egy miniszter olyan földhözragadt, hogy ne tudja magát galléron ragadni, amikor érzi, hogy kikandikál belőle a bugris. A politika hercege? Mindjárt beborogatom magam.
Nagy segítségünkre lenne, ha a SZDSZ állást foglalna az ügyben, így ugyanis égeti őket, arisztokratákat az egész. Senki nem nyilatkozik.
A bevezetőben említett hajléktalant nem ismerem, lehet, hogy valóban alkalmatlan szavakat használt, de egy politikusnak – főleg, ha herceg – ezt is el kell viselnie…