Nagy durranás

A tűzszerész szakmát is elérte a privatizáció. Nógrádban például hamarosan egy aknaszedő kft. fogja betakarítani a falu határában föllelt ágyúgolyókat és tányéraknákat, miután a honvédség aknaszedői nagyon elfoglaltak, nyakig állnak a sok veszélyes pukkancsban.
Régi megfigyelés, hogy az aláaknázott embernek nagyjából mindegy, hogy állami vagy privát alapon marad-e életben, lényeg, vigyék minél messzebbre onnét azt a nyavalyát, de legalább a haragos szomszéd kertjéig. Az egyetlen különbség, hogy a privát tűzszerészek pénzt kérnek a megmenekített lakosoktól, szemben a honvéd kollégáktól, akik állami órabérben dacolnak a veszéllyel.
Odamegy a privát ember a megrendelőhöz, és azt mondja: nézzük csak, tisztelettel, volt két taposógránát két puskahevederrel, egy páncélököl és némi dumdumgolyó. Az annyi mint annyi, plusz áfa. Ne tessék nagy pénzt adni, mert nincs apróm vissza…
És boldog mindenki. Boldog az aknamentesített ember, boldog az aknamentesítő, sőt még a honvéd tűzszerészszakasz is boldog – főképpen azért, mert ők alkotják az említett kft.-t munka után, maszekban. Nagy durranás.